2016. április 17., vasárnap

VHope: Gyerek?! 2. rész [Vége]

Sziasztok! :) Meghoztuk az utolsó rész vagyis a másodikat. Ha a jövőben le rá igény, akkor még talán írunk hozzá 1. részt. ^^ Véleményt szívesen fogadunk. Jó olvasást! :)

V:
-Ez rosszul kezdődik. Mond mi bajom, ne kímélj...- néztem rá, amikor vakargatta tarkóját.
-Na, csak nem lehet ennyire vészes, ha meg az, akkor meg fogok gyógyulni, biztosan tudom.- fogtam meg kezét.
-Na szerelmem, mond el amennyi rossz történt velem, nem lehet ez is olyan bonyolult vagy nehéz ügy.- mosolyogtam rá olyan Alienesen, ahogy mindig szoktam.

J-Hope:
-Hát, hogy is mondjam.- vakartam tarkómat tovább.
Most egyszerűen mondjam a szemébe, hogy valahogy kölyköt csináltam neki? Nem az úgy nem jó, de akkor, hogy mondanám másképpen? Aish! Miért történik ez pont velem meg?!
-Az a helyzet, hogy gyereked lesz...- húztam szét számat.
Most biztos megöl, de nekem ne kell a gyerek! Felesleges, még túl fiatal vagyok az apasághoz ráadásul ez lehetetlen. Ha akarja ő tartsa meg, de én kimaradok belőle.
 -Alien vagy, képes vagy mindenre.- kezdtem el viccelődni, de feleslegesen.

V:
Elnevettem magam azon, amit mondott. -Na, jó Hoseok, ez nem volt valami jó magyarázat. Pasi vagyok, nem lehetek terhes.- mondtam hitetlenkedve. Nem lehetek az, ki van zárva. -Hoseok, mond el az igazat, ugye ez nem komoly? Aish, az meg, hogy lehet?- motyogtam a hasam fogva. -Ha ez igaz, akkor boldog vagyok, mert a tiéd.- mosolyogtam fel rá.

J-Hope:
-Beszélnünk kell erről, de nem itt.- meghajoltam a doktor előtt, majd megköszöntünk mindent és kimentünk.
Ahogy kiértünk, én egyből rákezdtem. Nem hangosan, hogy azért nem hallja mindenki, hogy milyen gondunk, bajunk van jelen pillanatban.
-Taehyung, nekem nem kell a gyerek. Felesleges, minek egy kölyök?- húztam el számat.
-Fiatal vagyok, nem szeretném, ha egy gyerek leélne engem.- magyarázkodom.

V:
-Akkor gondolom, ennyi volt igaz? Nem is várom el tőled, előtted az élet és bárkit megkaphatsz, akit csak akarsz. Szeretném, ha boldog lennél és sok rajongónak okoznál örömet azzal, hogy a színpadra lépsz.- mondtam, s magamra erőltettem egy mosolyt. Fájt, hogy ő nem örül a picinek, illetve nem akarja.
-Most ha nem bánod ,szeretnék egyedül lenni kicsit gondolkodni.- mondtam, egy puszit nyomva arcára, s elindultam valamerre, amerre a lábaim vittek.

J-Hope:
-Én nem így értettem. Csak azt mondtam, hogy még túl korai.- kiabáltam utána, de már meg sem hallotta.
Utána menjek vagy sem? Nem, mert világosan megmondta, hogy egyedül szeretne lenni. De én meg elszeretném mondani azt, hogy nem úgy gondoltam.
Végül úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek. Ha akar úgyis hazajön. Hazaérve senki nem volt otthon, mindenki próbált. Nem mentem utánuk, inkább ellógtam és videó játékoztam, a kanapén.

V:
A parkba, az egyik padon gondolkodtam sok mindenen. Hoseok-nak talán igaza van, nem kellene a pici baba, jobb ha haza megyek megbeszélem vele, hogy nem tartom meg, nem akarom tönkre tenni. Lassan felkeltem a padról, s haza mentem.
-J-Hope, itthon vagy?- mentem beljebb a lakásba.

J-Hope:
-Nem!- kiabáltam a nappaliból, a kanapén videó játékozva.
Hiába mondtam, hogy nem, ő akkor is bejött. Leült mellém, s csöndben bámulta a hatalmas plazma tv-t, amiben a játékot mutatták. Nem szólt semmit, csak bámulta.
-Mond, mit szeretnék.- tettem le a kart, felé fordulva.

V:
-Elgondolkodtam pár dolgon. Nem akarlak tönkre tenni, így nem tartom meg a picit nem szeretném, ha rosszba lennénk ez miatt.- suttogtam magam elé nézve, s megfogtam kezét. -Nem tartom meg holnap vissza megyek a dokihoz.- mondtam halkan.

J-Hope:
Tekintetem a hallottak alapján, mélyen szemébe vándorolt. Pár röpke percig csendben néztem, majd végül megszólaltam, mert rühellem a csendet.
-Lehet, hogy többet nem lesz esély arra, hogy legyen egy újabb gyerek. De, ha meg akarod, akkor tartsd meg. Végül is benned van egy élet, s nem bennem. Jól tudom, te nem lennél képes megöletni egy embert. Ahhoz túl ártatlan vagy.- magyarázok kisebb sóhajokkal.
Megértem, amit mondott, de ez egy lehetőség számára és számomra. Mégis nem szeretném a gyereket, de valami szinten kell is. Nem tudok kiigazodni magamon.

V:
Nagyot sóhajtottam, s bólintottam.
-Igaz, nem tudnám megölni. Téged, pedig tönkre tenni sem foglak.- mondtam, majd felkelve a telefonomért mentem, hogy felhívjam a menedzsert, s elmondjam, hogy kilépek a BTS-ből. Sok rajongó meg fog halni a sírástól tudom, de ez a legjobb megoldás. Nekem és a bandának is.

J-Hope:
-Engem nem tudnál tönkretenni. De, ha ilyen könnyen beleegyezel, az csak azt jelenti, hogy te sohasem szerettél. Csak azért voltál velem, mert én rád erőltettem magam.- mondtam, de már hiába.
Rég kiment a nappaliból, fel az emeletre. Utána mentem, hogy befejezzük a beszélgetésünket. Nem mehet csak így el. Felérve bementem a közös szobánkba.
-Mit csinálsz?- néztem a kezére, amiben a telefon volt.

V:
-Fel akartam hívni a menedzsert, de nem veszi fel.- mondtam halkan, s behunyva a  szemeim leültem az ágyra. -Hoseok nem tudom, mit tegyek szeretlek és a kicsit is szeretem nem akarlak elhagyni sem, de te nem szeretnéd a kicsit, akkor jobb, ha elmegyek mihamarabb.- suttogtam.

J-Hope:
-Hülye vagy!?- emeltem meg a hangszintemet.
-Nem mész te sehová! Attól, hogy nem akarom a kölyköt, te még kellesz nekem. Azt hiszed, hogy csak, így hagynak kilépni?- ráncoltam össze szemöldökeimet.
Nem léphet ki! Ha kilép lehet, hogy többet nem találkozunk. Lehet, hogy igen, de akkor már nem olyan kapcsolatban, és azt én nem akarom.

V:
-Hoseok nem vagyok hülye, én döntöm el, mikor lépek ki, bár lehet igazad van, s nem engednék meg.- mondtam szemeibe nézve.
-Tudom, hogy nem akarod a gyereket, de ezzel csak tönkre tennélek. Te vagy nekem a legfontosabb, tudod jól, ugye?- fürkésztem szemeit. -Mindig tudnánk találkozni, ha úgy lenne alkalmunk meg eljönnék hozzád.- simogattam meg arcát.

J-Hope:
-Lehet, de nekem meg te vagy fontos. Szeretném a gyereket, de hidd el ugyanannyira nem is. Már magamon sem tudok kiigazodni. Inkább mondhatnám azt, hogy inkább félek a gyerekkel járó felelősségtől.- magyaráztam, majd leültem közös ágyunk egyik szélére.
Így van félek, de nem tudom miért. Hiszen a BTS anyja én vagyok.

V:
-Nem baj, ha nem tudsz kiigazodni magadon. Én nem akarom, hogy miattam vállalj olyat, amitől félsz.- bújtam ölébe, s nyakába fúrtam arcom. -Szeretlek Hoseok.- motyogtam, s bele pusziltam nyakába.

J-Hope:
-Érted elvállalom, de csak érted.- tettem tenyerem nyakába.
Elhúzódtam, majd megcsókoltam. Tarkójánál fogva nyomtam egyre jobban össze párnáinkat. A csókba egyszer-kétszer belenyögött.
-Mond el, hogy mit akarsz.-

V:
-Veled akarok lenni mindig és addig a bandával maradok, amíg csak tudok. Szeretek itt lenni, de jobb, ha kilépek, s keresek egy házat, ahol a picivel lehetek.- mondtam mosolyogva, s ölébe ülve egyre jobban bújtam, s puha ajkaira harapva csókoltam meg.

J-Hope:
-Értem.- bólogattam.
Szóval ezt akarja. Nem is vártam, Taehyung-tól mást. Ő mindig boldogan akart élni, kiszállni a csapatból, és ilyen fiatalon családot alapítani. Tiszteletben tartom a kérését, de nem akarom őt elhagyni.
-Figyelj, ha te kilépsz akkor én is. Félek a felelősségtől, és a tudattól, hogy már nem leszed 'fiatal', de érted kibírom. Történjen bármi is, melletted leszek, s támogatlak.- simítottam a hasára, miközben ölelme ült, bújva hozzám.

V:
-Hoseok.., nem kell ezt tenned.- mondtam kezeim közé fogva arcát.
-Egyenlőre nem lépek ki, amíg bírom. Addig folyton veled leszek.- mondtam mosolyogva.
-Szeretlek Hoseok, nagyon szeretlek.- mondtam kedvesen.
Rá emelve pilláim homlokára nyomtam egy puszit, s úgy haladtam le ajkaira, s úgy hívtam a csókba.

J-Hope:
 -De így nem folytathatod, mert neked és a babának lesz baja előbb-utóbb.- simítottam arcára.
Belemenve a csókba, szívogatni kezdtem vastag, ám érzékeny ajkát. A vicc kedvéért egy kicsit beleharaptam, de ő ezt viszonozta. Erősen kiáltanom kellett.

V:
-Igaz, nem árthatok a babának.- mondtam mosolyogva. -Hoseok ma este van kedved velem aludni, meg minden ugyan úgy, mint eddig?- búgtam ajkaira, s hajába simítottam ujjaim.

J-Hope:
-Persze, hogy van.- küldtem számmal felé egy puszit.
-Taehyung, egy kivétel van. Nem szexelhetünk.- mondtam el a szörnyű igazságot.
Sajnos a baba miatt nem lehet, pedig szívesen csinálnám most vele. De nem lehet. A kölyök ne engedi. Direkt lök egymástól el minket.

V:
-De, ez annyira nem igazságos. Utána nézek meddig szabad, s meddig nem.- mondtam mosolyogva, s inkább szorosan öleltem magamhoz. -Szeretlek, de ez nem értem, hogy lehet, hogy terhes vagyok, hiszen pasi vagyok.- mondtam halkan.

J-Hope:
-Ennyire hülye azért nem lehetsz. Addig nem lehet, míg a kölyök meg ne születik.- mondtam, már szinte sírva a nevetéstől.
Tudtam, hogy hülye, de hogy ennyire azt nem. Most már legalább tisztában vagyok vele.
-Én sem. Mivel te vagy az 'Alien' ezért minden megtörténhet, már bocsi. Tudom, hogy nem szereted ezt a becenevet, de csak ugratlak vele.- toltam el magamtól.
Most kell döntést hozni arról, hogy mi lesz a közeljövőben. Nem szeretném, ha baja esne neki, meg a kicsinek, még akkor sem, ha egy icipicit szeretném csak.
-Döntést kell hozni. Most, és nem jövőhéten.-

V:
Összehúzott szemekkel néztem, ahogy le "Alienezett", ezt nagyon nem szeretem, amikor így hív, de tudom, nem gondolja komolyan.
-Tudom, de én döntöttem nem akarom eldobni magamtól, ezt a kis csöppséget. Szeretem már most, hiszen tőled van. Te pedig ,az életem vagy Hoseok.- mondtam kezét fogva.

J-Hope:
-Rendben, megértetem.- bólintottam egy kisebbet.
Nem tudom mi lesz ezután, de reménykedem benne, hogy semmi nagy kavarodást nem fog okozni. Ő döntött. Ha ő, így döntött akkor a döntését nem lehet befolyásolni.
-Ezek szerint, akkor kilépünk?- szorítottam meg kezét.

V:
-Csak én, neked nem kell Hoseok.- motyogtam, s hátra dőltem a közös ágyunkon. -Haaa, a többiek nem fognak ennek nagyon örülni.- mondtam halkan, s a kis plüssöm magamhoz öleltem.

J-Hope:
-De ki kell. Én vagyok a felelős azért a gyermekért.- mutattam a hasára, miközben már a plüssét ölelte.
-Hát nagyon nem. De meg kell érteniük, ha akarják, ha nem.- vettem egy nagyobb levegőt.
Így van. Én csináltam fel, csak nem tudom, hogy hogyan, de én vagyok a felelős érte. Elrontottam szegény, Taehyung életét. Nagyon megbántam már azt, mikor megkérdeztem, hogy bele e élvezhetek. Nem kellett volna.
Eldőltem az ágyra, a falat bámulva. Szememmel keresni kezdtem rajta valamit, ami érdekesebb, mint a fehér fal, de nem találtam semmit.
-Ha hazajöttek a többiek, elmondjuk a döntésünket, s szólunk a menedzserneik is, hogy beszélnünk kell az igazgatóval. Nem fog neki örülni, de el kell fogadnia a  döntésünket.- nyeltem félre.
A nap további részében a kanapét melegítettük, vagy esetleg éppen a szobában voltunk. Semmi érdekeset nem csináltunk. Vártuk, hogy végre hazajöjjenek a srácok.

V:
Amikor haza értek a srácok, nagyot nyelve álltam eléjük. Ideges voltam, s nagyon féltem.
-Hoseok, elmondod te vagy mondjam el én?- néztem a mellettem állóra, s vártam.

J-Hope:
A csapat elé álltunk, s nagyokat nyelve szemeztünk velük.
-Mond te. Rád jobban hallgatnak, mint rá.- léptem mögé, átölelve óvatosan derekát. Így jelezve, hogy nem érhetnek hozzá.

V:
-Rendben van.- mondtam, s vettem egy mély levegőt.
-Nos srácok, kilépek a BTS-ből Hoseok-kal együtt. Történt valami, ami miatt ki kell lépnünk.-mondtam megremegve kedvesem kezei között.

J-Hope:
A srácok egyből megemelték hangszintjüket, s kérdezgetni kezdtek, hogy miért. Mikor szerelmem Taehyung, elmesélte, hogy mi a  helyzet nem akarták elhinni. Csak kiröhögtek minket, mint valami cirkuszi állatot. Azt mondogatták, hogy agyunkra ment a szerelem, pedig ez nem így van.
-Hívjátok fel az orvost, ha nem hiszitek el.- mérgelődtem.

V:
Nem esett jól, hogy kinevettek se az, amit gondoltak rólunk. -Hoseok, felmegyek a szobánkba, jó?-adtam neki egy puszit, s azonnal mentem is fel elfekve az ágyba, kedvesem finom illatát szippantottam be.

J-Hope:
-Rendben.- ezzel felment.
Továbbra is próbáltam megértetni a srácokkal, hogy tényleg igaz. De nem sok sikerrel, egyszerűen nem akartak hinni nekem, se neki. Így felhívtam a kórházat, hogy kapcsolják át ahhoz az orvoshoz a telefont, akinél voltunk. Kihangosítottam, s a Dokitorúr elmondta. Letéve a készüléket a fiúk hitetlenkedni kezdte, hogy mégis, hogy lehetséges ez. Mondtam, hogy én sem tudom, majd jó másfél óra veszekedés után, belenyugodtak a döntésünkbe.

V:
Fent az emeleten, a szobába a laptopon kerestem egy jó filmet, hogy majd Hoseok-kal meg tudjam nézni.
Bizakodtam benne, hogy hamarosan feljön, s velem fogja megnézni. Mivel nem jött, így elmentem tusolni, s tisztán mentem vissza a szobába.

J-Hope:
A hosszas beszélgetés után felmentem a szobába, de nem volt ott senki, így leültem az ágyra várva, hogy visszajöjjön. Kis idő múltán megjelent, vizes hajjal.
-Fürdeni voltál?- néztem végig.
-Gyere, ülj le.- csaltam kezemmel felém.

V:
-Igen, ott voltam.- mondtam mosolyogva a hajam törölgetve, s amikor magához hívott oda mentem.-Igen, mond itt vagyok.- mosolyogtam nyakamba akasztva a törölközőt. 
-Elfogadták a többiek, hogy mi a helyzet?- billentettem oldalra a fejem. 

J-Hope: 
-Igen, elfogadták. Nagyon nehezen én, és az orvos meggyőztük őket. Ez volt a kisebbik probléma. Most, majd az igazgatót kell meggyőzünk, ami nem lesz túlságosan egyszerű.- sóhajtottam egy nagyot. 
Az igazgatót nem könnyű meggyőzni ilyenekről, hinni nem nagyon fog nekünk, de nem szólhat bele abba, hogy mikor lépünk ki vagy mikor nem. Ez a mi döntésünk. Azt csinálunk, amit akarunk.

V:
-Majd ott is beszélek én, hiányozni fog a rivalda fény, a sok sikoltozó rajongó.- mondtam mosolyogva, s oda ülve mellé megfogtam kezét.
Tudtam, Hoseok-nak sem egyszerű, ez az egész, hiszen ő még nagyon fiatal és jobban szeret a színpadon lenni, illetve a csapattal. Nehéz lesz az életünk.

J-Hope:
-Nem engedhetem, hogy csak te beszélj. Ketten fogunk, majd meglátjuk, hogy mi lesz másnap.- simítottam hajába, miközben gyengéd mosolyt küldtem felé.
-De jobb, ha most lefekszünk, így hamarabb eljön a másnap és újult erővel állunk a főnökünk elé. Mindjárt jövök, elmegyek fürödni.- simítottam immár a saját tarkómra.
Felálltam az ágyról, s egy fehér póló, egy piros rövidnadrág társaságában a fürdőbe mentem. Becsukva magam után az ajtót, kulcsra zártam. Ledobtam magamról minden egyes felesleges ruhadarabot, és beálltam a zuhany alá. A hűvös csempének támaszkodtam hagyva, hogy rám folyjon a víz. Nem sokáig fürödtem. Felöltözve mentem vissza közös szobánkba.

V:
-Tudom, csak aggódom nagyon.- mondtam, s az ágyba ülve olvasgattam a híreket. Minden velünk volt tele, rajongók által készített képek halmai lepték el a világhálót. -Na ez előnyös kép lett.-gondolkoztam el hangosan.
-Én is megyek tusolni, addig nézd meg a rajongók alkottak.-mosolyogtam Hopiera.
-Hopieee nézd, miket találtam fent neten. Ezek ma készültek.- mosolyogtam felé fordítva a laptopomat. -Annyira aranyosak ezek a képe,k s vannak rajongók, akik olvadnak tőlünk.- nevettem el magam.

J-Hope:
-Melyik?- néztem rá laptopjára, ami közös, de szerinte az övé.
A képet nézve nem tudtam, nem mosolyogni. Annyira aranyosnak találtam a képet, hogy az már fájt.
-Hát igen, de az élő még mindig jobb, mint a fényképes.- egy hirtelen puszit nyomtam ajkaira.
-De most aludj!- parancsoltam rá, de nem éreztettem annak.

V:
-Igen, az igazi sokkal jobb.- mosolyogtam rá, majd vissza pusziltam.
-Jól van, de csak is veled fogok aludni.- bújtam hozzá, s átkarolva behunytam a szemeim.
-Hoseok, te is félsz?- kérdeztem halkan

J-Hope: 
-Mindig velem alszol, ha nem tűnt volna fel. a másik meg az, hogy egy szobában lakunk.- nevettem fel azon, amit mondott. 
-Nem én, nem félek. Itt vagy mellettem, nincs mitől féljek.- mondtam, majd egyre szorosabban öleltem magamhoz. 
Ő az enyém, nem hagyom, hogy valaki elvegye tőlem. Számomra ő az élet, és nem egy kurva ügynökség. Bárki mondjon bármit, a végsőkig mellette leszek. 
Ahogy gondolkoztam magamban, s öleltem a kicsit V-t észre sem vettem, hogy álomba merültem.

V:
Elmosolyodva hallgattam, amiket mondott. Annyira aranyos és egyszerűen imádom. Vele az életem minden perce szép lesz. Egy ideig néztem, ahogy alszik, majd végül behunyva a szemeim, mélyen beszívva kellemes férfias illatát elaludtam. Az álmaim kellemesek voltak láttam J-Hope-t, a kicsinkkel, ahogy játszott. Varázslatos volt, nem is akartam felkelni.

***

J-Hope: 
Az álmomban Taehyung, én és a még meg nem született gyermekünk boldog családot alkottunk. De azért nem volt mindenütt rózsaszín felhőcske, mint a mesékben. Nem akartam felébredni ebből a boldog álomból, de a telefon csengése felkeltett. Nyúzottan keltem ki az ágyból, s mentem wc-re. Mikor visszaértem, már TaeTae is fent volt.

V:
-Jó reggelt!- dörgöltem meg a szemem. 
-Mennyi az idő?- túrtam bele kusza tincseimbe, amik az égnek meredtek.-Hajat kellett volna mosnom vagy tegnap mostam és vizesen száradt meg? Haaa mindegy, majd bezselézem, s nem fog szanaszét állni.- ásítottam, s nyújtóztam párat.

J-Hope:
-Reggelt'!- ültem le mellé, ásítozva. 
-Olyan hét óra lehet, esetleg nyolc. Nem tudom pontosan.- nyújtottam ki kezeimet, s egy nagyobbat ásítottam.
Fel kellene öltözni, és elmenni, de alig van energiám olyan, mintha végigbuliztam volna az éjszakát. De nem, szóval passzolom, hogy miért is vagyok álmos. Na mindegy. 
Felkeltem az ágyról újból, s ruhát kezdtem keresni, amit felveszek, majd. 

V:
Halkan elkuncogtam magam. -Álmosan vagy a legaranyosabb.- mosolyogtam rá, s felkelve az ágyból elkezdtem öltözni. -Azt se tudom, mit vegyek fel.- sóhajtottam, s végül úgy döntöttem felveszek egy lenge melegítőt, s egy trikót. -Így ni, én kész is vagyok.-

J-Hope:
-Mondod te? Nézz magadra, meg tudnálak zabálni. De, ha megteszem, akkor már nem leszel mellettem.- nevettem álmosan.
-Talán ruhát, nem?- mondtam, miközben kerestem ruhát. 
Kiválasztottam egy fekete csőnadrágot, egy halványszürke pólót, és egy piros converse-et. Ezeket magamra húztam, s vártam, hogy párom is végezzen magával. Vagyis felöltözzön. 
-Végre! Már azt hittem, hogy tovább fogsz váratni.- emeltem a kezeimet a magasba. 
-Gyere menjünk.- csaltam kezemmel, majd kinyitva az ajtót lementünk a külső ajtóhoz, ahonnan kimentünk. 
Onnan az ügynökséghez mentünk, de óvatosan, nehogy megint meglásson pár A.R.M.Y, és letámadjanak.

V:
-Megyek, ne aggódj.- mosolyogtam, pedig nagyon féltem. Idegesen haladtam vele az ügynökséghez. Szerencsénkre egy, A.R.M.Y sem támadt meg minket az utcán. Belépve az ügynökséghez a gyomromba idegesség kezdett úrrá lenni a félelemtől.
-Hopie, ideges vagyok nagyon. Mi van, ha csak engem küld el a főnök. Rád nagy szükség van a bandába.-

J-Hope: 
-Ne legyél ideges. Nincs, miért félned. Én végig melletted leszek, s támogatlak bármi is történjék. Elmegyek veled, nem érdekel senki csak te.- böktem rá. 
Az irodájához felsétálva bekopogtunk, s mikor megkaptuk a jelet befáradtunk. Megkért minket, hogy foglaljuk helyet, mi úgy tettünk.

V:
Illedelmesen köszöntünk mind a ketten, mielőtt helyet foglaltunk volna. Lassan bele kezdtünk felváltva, s láttam, ahogy a főnök egyre idegesebb. Tudtam, hogy nem lesz könnyű senkinek sem.

J-Hope:
Ahogy beszéltünk a főnökhöz, tisztán látszott rajta, hogy már nagyon pipa. Megért, hiszen a BTS-hez tartozunk, nem akar elengedni, de meg kell tennie. Egyszerűen nem akarja felfogni a helyzetet, nem hiszi el. Nem tudok, ez ellen mit tenni. Megint csak az orvost kell zavarnom. Szerintem már unja, hogy megint felhívom.

V:
Amikor Hopie, felhívta az orvost azonnal leesett az álla a főnöknek. Nagyot sóhajtva fogtam párom kezét. -Most mi lesz?- suttogtam rá nézve aggódó szemekkel.

J-Hope:
Felhívva a dokit odaadtam a telefonomat, s hagytam, hogy beszéljen. Lassan elmesélte neki, hogy igazunk van. Érte meg, hogy nem hazudunk, de ő sem tudja, hogyan lehetséges ez. Percek múlva ledöbbenten adta vissza a készüléket, s meredt ránk. Megszólalni sem bírt, a meglepődéstől. Túlságosan is "lesokkolta" a dolog. De így legalább elfogja hinni.
-Nem tudom, de ne aggódj.- nyugtattam páromat, hogy nem lesz semmi gond.
A főnök percek múlva megszólalt, hogy most már elhiszi. Megérti, hogy ki akarunk lépni, de ő nem szeretné. Mi a csapathoz tartozunk, s szó szerint azt mondta, hogy mi vagyunk a pénz. Csak szépen megfogalmazva.

V:
-Tudjuk uram. Higgye el, ha ez nem lenne sose lépnék ki. De meg kell tennem. Nem tudok mást tenni.- mondtam halkan lehajtott fejjel, s Hopie kezét fogva szorosan egy ideig remegtem. Lassan elengedtem a kezét, s odaadtam a felmondási papíromat. Reméltem megérti, s elfogadja. Elvégre ebben mi döntünk. -Ha képes elfogadni, ezt uram akkor már tudni fogja, hogy a mi életünk is boldog.- mondtam mosolyogva.

J-Hope:
Ahogy Taehyung, átnyújtotta a felmondásipapírját, én is ezt tettem. Annyi különbséggel, hogy az enyémet a tetejére tettem. Felnéztem a főnökre, s bólogattam arra, amit V mondott. Mert minden egyes szava igaz.
-Így vagy uram. Kérdem fogadja el, hogy mi kilépünk. Higgye el, hogy nekünk is fáj, de így lesz a jobb. Nem szeretnénk nagyobb botrányba keveredni, mint a most van. Szeretnénk egy boldog jövő, amiben nem kell azon aggódnunk, hogy valami baja lesz a kicsinknek.- magyaráztam.
Később, ami úgy egy óra beszélgetést vett igénybe. Elfogadta, hogy kilépünk.

V:
Ahogy elfogadta magamba elmosolyodtam, de valahol szomorú is voltam.
-Egy búcsú koncertet adhatunk a rajongóinknak, ennyivel tartozunk nekik.- mondtam J-Hope-ra nézve, majd a főnökre, aki elfogadta ezt is. Kivételesen most mindenre igent felel, lehet nagyon nagy sokk hatása alatt van. Tudom mi voltunk neki a legnagyobb malacpersely, de most vége. Nincs többé BTS, nincs többé semmink. Ha a srácok megtudják, biztosan ki lesznek bukva, de lehet ők maradnak, s a főnök kitalál nekünk valami háttér storyt, hogy pontosan ne derüljön ki ez a titkunk.

J-Hope:
-Köszönjük!- hajoltunk meg.
Bízok a főnökünkbe, és abban, hogy kitalál valami hihető storyt, hogy miért is léptünk ki mind a ketten. Nehéz lesz, mert a képek már ellepték a világhálót. De őt ismerve biztos, hogy kitalál valamit, amit a sajtó, s a rajongók bevesznek. Ami egyszerű, ám nyomós okot, ami őket és minket nem tüntet fel rossz fényben. Azzal tisztában vagyunk, hogy rengeteg rajongót fogunk megsiratni, de a magánéletünk fontos. Ők juttattak fel a csúcsra, mégis most darabokra törjük a szívüket. Szégyenlem magamat.
-Akkor most mi elmegyünk, ha nem gond. Kérem, hogy minél előbb próbálja megszervezni a koncertet, amin mi ketten elbúcsúzunk a fanoktól.- böktem V-re, majd rám.

V:
Szomorú szemekkel néztem a főnököm, s amikor bólintott elindultam ki Hoseok-kal az irodából. Utoljára körbe néztem, s egy könnycseppet letörölve az arcomról, Hoseok-ra néztem.
-Hiányozni fog ez az egész, nagyon is.- dőltem neki a liftnek, amíg arra vártunk, hogy megérkezzen. Nehéz volt a szívem úgy éreztem kiszaladt belőlem egy hatalmas darab. A lelkem egyik fele eltűnt akkor, amikor odaadtam a papírt, de meg kellett tennem. Így lesz a legjobb, lehet egyszer talán vissza térek a bandába, és újra a színpadon lehetek. De addig is csak Hoseok, és a pici lesz fontos nekem.

J-Hope:
Kimentünk a szobából, s ahogy végignéztem mindenhol, amíg elértük a lifthez azt hittem a szívem szakad meg. Fáj, hogy elmegyünk, de így lesz a jobb. Fontosabb Taehyung és a pici, mint az idol élet. De tudom, hogy egyszer újra fent fogunk ragyogni a színpadon, de addig is várunk és éljük az életünket.
-Nekem is, nem vagy vele egyedül. De fontosabb az egészségetek, mint a munka.- vallottam be.
Kiérve az épületből, hazafelé vettük az utat. Ahol már a fiúk vártak, hogy elmeséljük, hogyan is ment a dolog. Mindenről részletesen beszámoltunk. Egy héttel később megtörtént a búcsúkoncert, amin elbúcsúztunk ketten. Mindenki sírt, még mi is. De örömkönnyeket hullattam, mert minden fan, és a csapattársak is azt kívánta, hogy legyünk boldogok...

~ 9 hónappal később. ~

V:
Amióta elhagytuk a bandát, azóta nagyon nehezen találom a helyem. Az új lakást se tudtam még megszokni. Igaz minden tökéletes volt, de olyan volt, mintha valami hiányzott volna. Nem az életemből, hanem a lakásból, a pici szobájából, amit csinosítgattunk együtt szerelmemmel.
-Hopie, a szint szerintem egyenlőre hagyjuk, addig amíg kiderül lány lesz e vagy kisfiú. Tettem le a kiságyba a plüssöket. Köztük a kis oroszlánt is, amit Hopie-mtól kaptam. 
-Így ni, gyere menjünk enni, ha gondolod.- mosolyogtam rá kisfiús mosollyal.

J-Hope: 
Már kilenc hónapja annak, hogy kiszálltunk a BTS-ből. Nem bántam meg, és nem is fogom. Párom Taehyung, nemsokára szül vagyis császárral, de a lényeg, hogy nemsokára megszületik a közös gyermekünk. Erre a hónapra írták ki, így nem szeretem, mikor megerőlteti magát és nekiáll sétálni. Tudom, hogy nem könnyű a seggén ülni egész nap, de azért szót fogadhatna.
-Igazad van, nemsokára kiderül. Majd akkor kifestem, mikor megszületett, s a kórházban vagytok.- mentem kifelé. 
Átkaroltam kezét, s segítettem lefelé a lépcsőn. Nagy hasa van, így alig tud lemenni a lépcsőn. Nem is engedném, mert a végén még a hasára esne. 
Leültettem az asztalhoz, majd nekiálltam kimerni az ebédet. Mertem neki egy tányérral, elé helyeztem, s kezembe vettem a pálcikákat, leültem.
-Mond, hogy ááá~-

V:
-Hopie, nem nyomi lettem. Tudok még enni.- mondtam mosolyogva, s kinyitottam neki a számat. Nem nagyon birok egy helyben maradni, s amilyen sokat ettem mostanában az alaposan feljött a hasamra, vagyis inkább a babára, de ha megszületik, s rendbe jövök újra kondizni megyek. Muszáj lesz vissza szereznem a régi alakom, hogy J-Hope-nak legyen kedve hozzám érni. Annyira rossz lehet neki, hogy kilenc teljes hónapig csak csók volt köztünk. Tudom sokszor volt olyan helyzetbe, hogy most nekem esne, de folyton hárítottam, s a hormonok miatt volt olyan is, hogy a semmi miatt sírtam. Nagyon rémisztő volt.

J-Hope:
-Tudom, de megszeretnélek etetni.- adtam szájába az első falatot.
Jófiú módjára el is vette, nem szólt. Megette, s várta a következőt. Ezt addig játszottuk el, míg meg nem ette az összeset. A tányért a mosogatóba helyeztem, langyos vizet engedve rá. Elkezdtem elmosni.
Nagyon tudok ember! Már kilenc hónapja nem csináltuk, és nem is nyúltam magamhoz. Csak csók volt, semmi több. Nehezen bírom ki, mert még így kövéren is irtó szexi. Türtőztetnem kell magam mellette. De nemsokára megszületik a baba, mert sokat fáj a hasa mostanában.
A tányérok elmosása után visszaültem mellé.

V:
Amikor vissza jött mellém, elmosolyodva néztem rá. A kezét a hasamra helyeztem, s ahogy oda raktam, a pici rúgott egyet. Eleinte azt hittem a fájások a szokásosak, de egyre jobban erősödtek, ahogy közeledett az este.
-Hopie, nem akarlak megijeszteni, de jobb lesz, ha magadnál tartod a telefont.- mondtam elfekve a kanapén, s az órát néztem pontosan milyen, idő között jönnek a fájások.

J-Hope:
Ahogy eljött az este, szerelmem fájásai egyre erősebbek lettek. Így biztosra tudtam, hogy ma éjszak, vagy holnap új élet jön a világra. A telefonomat megfogva feküdtem el az ágyba, ahogy ő is.
-Itt van mellettem, ne aggódj. Ha bármi olyan van, már hívom is a mentőket.- simogatta, hasát.
-Nyugi, nemsokára vége ennek a pokoli fájdalomnak.- pusziltam orrára.
Így igaz. Nemsokára vége ennek, s újra nyugodt lesz fájdalom nélkül. Nem kell látnom azt, ahogy kínlódik a fájdalomtól.

V:
Bólintottam, majd megfogva kezét szorítottam rajta egyet.
-Nem bírom, hívd a mentőket jön a kislányunk vagy a kisfiúnk.- vettem egyre szaporábban a levegőt.
A fájdalom egyre nagyobb volt, s már azt hittem a csillagokat is lekaparom az égről, mivel a mentősök eltévedtek. Amikor végre megérkeztek megmoccanni sem tudtam, így csak feküdtem, s mélyeket sóhajtoztam.

J-Hope:
-Máris hívom.- vettem kezembe a telefont, s hívni kezdtem a mentősöket.
Szerencsére hamar felvették, és mondták mindjárt itt lesznek. De azok a marhák eltévedtek az úton, így jó félórába telt, míg ideértek. Jól megszidtam őket, majd nehezen és óvatosan ráfektettük páromat a hordágyra, majd a mentőautóba vittük. Amilyen hamar csak lehetett a kórházba mentünk, de már a műtőbe nem engedtek be. Imádkoztam azért, hogy semmi baja ne legyen Taehyung-nak, és a közös kisbabánknak. Nem tudtam semmit sem tenni, csak bírni a orvosokban, s hinni, hogy minden zökkenőmentesen fog menni.

V:
Nem éreztem semmit sem, amikor megkaptam az injekciót. Csak a kicsit járt az eszem. Amikor a nővérke megmutatta, egy gyönyörű kisfiút láttam. Könnyeim útnak eredtek a boldogságtól. De amikor elvitték nagyon aggódtam, s kérdésekkel bombáztam, azokat akik körülöttem voltak. Az orvos össze varrta a hasam, s kaptam valami nyugtatót, amitől elaludtam, mivel hisztérikus állapotba kerültem, amikor elvitték tőlem a fiamat.

J-Hope:
Odakint a folyosón fel-alá járkáltam, nem tudtam megnyugodni. Folyton a jelzőfényt néztem, hogy mikor alszik ki. Az azt jelentette vége. Ahogy megállva rápillantottam megláttam, hogy már nem ég. Ez azt jelenti vége, idegesen álltam az ajtó előtt várva, hogy ki jöjjön az orvos. Már jó 5 perce nem ég a fény, mikor nyílik az ajtó ék kijön a doki. Utána tolva Taehyung-t, s mellette feküdve a pici babánkat, akiről még nem tudtam megállapítani, hogy milyen nemű. Egyből az ágy mellé álltam.
-Doktor úr, mondja kérem, hogy semmi baja, Teaehyung-nak és a picinek.- néztem az orvosra.
-Nyugodjon meg. Semmi sem történt, mind a ketten jól vannak. Kisfiúk született.- mondta, majd mosollyal az arcán távozott, de előtte még megköszöntem.
Szerelmem, és a fiúnkat betolták egy kort terembe, ahová már én is bemehettem. Mellette voltam, amíg fel nem ébredt. Közbe kezemet az övére kulcsoltam, s megfogtam a gyermekem pici ujját is.

V:
A nyugtató hatása hamar elmúlt, s azonnal kinyitottam a szemeim. Hihetetlen volt, amikor megláttam magam mellett a kisfiam, s Hopie-t.
-Ügyes voltál szerelmem, egy igazi gyönyörűséget adtál nekünk.- mosolyogtam rá kedvesen, s megpusziltam a pici fejét.

J-Hope:
-Te voltál itt az egyetlen ügyes. Te hordtad ki, s te szülted meg. Te viselted el a fájdalmat kilenc hónapon át. Mindent neked köszönhetek. Köszönöm.- mosolyogtam. 
-Büszke vagyok rád.- mondtam, majd ajkaira csókoltam. 
Annyira boldog vagyok, mint még soha. Egy gyönyörűséges fiam született attól, akit szeretek. Ennél jobb már nem is lehetne az életem.  
-Milyen nevet adjunk neki?- kérdeztem rá, mert még nem gondolkoztunk rajta.

V:
-Köszönöm drágám.- mondtam mosolyogva, s le se vettem a fiamról a szemem, s a boldogságom se tudtam levakarni az arcomról.
-Nem tudom, mi legyen a neve, de kaphatná a te neved, olyan édes lenne apuci után kapja a nevet.- mondtam mosolyogva. 
Annyira szép volt, s az a nagy fekete haja teljesen bele zúgtam a fiamba.
-Új szerelmünk van.- kuncogtam.

J-Hope:
-Az jó lenne, de én inkább annak örülnék, ha a te neved kapná. Jung Taehyung.- nevettem fel. 
Ez olyan aranyosan hangzik. Remélem, hogy amikor nagyobb lesz a fiam, olyan természete lesz, mit "anyjának". Az még boldogabbá tenne. 
-Féltékeny leszek, de nagyon.- nevettem azon, amit mondott. 
Nem tudtam visszafogni a nevetésem. Túlságosan is az igazat mondta.

V:
-Naa, ne nevess annyira. Aranyos, hogy ő a mi új szerelmünk.- mosolyogtam. Alig várom hogy otthon lehessek velük. -Mikor mehetünk haza?- néztem rá, s a pici kezébe raktam az ujjam. -Akkor kinek a nevét kapja?-

J-Hope:
-Még két-három nap. Megfigyelnek, hogy nem e lesz semmi bajod. Utána hazamehettek.- mondtam, majd elővettem a telefonom.
Elkezdtem fotózni szerelmeimet. Jó pár képet csináltam, hogy emlékek legyenek erről a boldog, meghitt napról. Párnál én is beálltam. Megcsináltam a fiammal, első közös selfienket.
-Legyen a tied. Nem kell két Jung Hoseok. Elég egy is.- simítottam arcára, miután eltettem a telefonomat.
Másnap elintéztük, hogy mi lesz a baba neve. Aznap sokat nem voltam bent a kórházban, mert szobát festettem. Olyan színre, amiben én és Taehyung döntöttünk, azaz világoskék. Miután végeztem, s megszáradt felragasztottam rá gyerekmatricákat.

V:
A képek alatt folyton vigyorogtam. Amikor csinált egy selfiet, nem bírtam ki nevetés nélkül, nagyon édesek voltak mind ketten. A pici Taehyung nagyon nyugodt volt, azután is, hogy Hopie elment. Hat órakor elvitték a picit, hogy megetetik. Igen, mivel én nem tudom. Ez az egy nagy hiba abban a dologban, hogy nem tudom megetetni. Bár igaz az furcsa lenne, ha egyáltalán sikerülne megetetnem. Az orvossal aznap beszélgettem, hogy fagyasztott tejet hadd kérhessek, majd mivel fontos táplálni a kicsit.

J-Hope:
Másnap visszamentem a kórházba, mert hívott a doki, hogy hazamehetnek. Boldogan szálltam autóba, s mentem értük. Vittem babahordozót, váltásruhát, ami szebb, tejet, s még pár babadolgot. Felérve a szobába, szó szerint vetettem szerelmem nyakába magamat. Végre ölelhetem jobban, de még vigyáznom kell a varratra.
-Ma végre hazajöhetsz, te és a kicsi Taehyung is.- nevettem.

V:
-Igen, haza mehetünk.- mondtam, s beraktam a babahordozóba a kicsit. -Én kész vagyok, csak el kell pakolnom mindent.- mosolyogtam.

J-Hope:
-Segítek, várj.- léptem oda hozzá, s már pakoltam vele együtt.
Nem kellett sok idő, máris kész voltunk. Megfogtam minden cuccot, és kiindultam velük. Elől ment két szerelmem. Még egyszer a portán megköszöntük, majd elmentünk haza.

V:
Az autóba ülve, beraktam a kicsit hátra, s becsatoltam a biztonsági övvel. Nem akartam, hogy baja essen .Annyira féltem az én szerelmeimet. Nem tudom, ha bajuk esik, akkor azonnal véget vetek az életemnek annyira szeretem őket.

J-Hope:
Hazaérve, lepakoltam és segítettem páromnak. Felvittem a kicsit, s neki is segítettem felmenni a lépcsőn. Felérve nagyon meglepődött, csodálkozni kezdett azok, hogy jobb lett, mit amire számított tőlem. Ezen csak felnevettem.

V:
-Hopie, ez fantasztikus lett. Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy mindent elintéztél, amikor én bent voltam vele.- vettem ki a hordozóból, s az ölembe véve dajkáltam.

J-Hope:
-Én is~- nyávogtam neki.
Tényleg, még csak kétszer fogtam meg. Tudom, hogy félti, de én is meg szeretném fogni, akárcsak ő. Mosolyt küldve fél nyújtotta át kicsi Taehyung-t, de ahogy ezt megtette, csengettek.
-Ki lehet az?- néztem páromra nagy szemekkel.

V:
-Lehet a banda az, RapMon jelezte, hogy majd meg akarnak látogatni. Lemegyek megnézem, maradj itt jó.- mentem le, s kinyitva az ajtót.
A volt banda volt velem szembe azonnal beljebb engedtem őket.

J-Hope:
-Oké.- mondtam, majd minden időmet ezután a picinek szenteltem.
Elkezdtem neki gagyogni, amint nagyokat mosolygott. Ahogy megláttam a nevetését, rögtön tudtam, hogy Taehyung-ét örökölt. Az a  különleges mosoly csak neki van, s a babánknak.
Észre sem vettem, hogy a volt bandánk tagjai itt álltak mellettem. Annyira belemerültem, így V zökkentett ki.

V:
-Drágám, nézd kik vannak itt.- mondtam mosolyogva. -Nézd meglátogattak minket a banda tagjai.- mondtam kedvesen. -Srácok bemutatom a fiamat nektek. Taehyung a neve.- mosolyogtam.

J-Hope:
-Sziasztok!- pacsiztam le mindegyikőjükkel.
Miután meglátták a fiam, elvették tőle, s játszadozni kezdtek vele. A közelébe sem engedte. Rosszabbak voltak, mint egy csapat örült fan lány. De mosolyogtam, mert ők is örültek a babának, nem csak mi.
Talán úgy jó három óra hosszát lehettek nálunk, mert a menedzser írt, hogy menniük kell. Fájdalmas búcsút vettek Taehyung-tól, s törünk is. De megjegyezték, hogy nemsokára jönnek megint.

V:
-Hűha, el is felejtettem, milyen zajosak is tudnak lenni.- mondtam mosolyogva, s a konyhába mentem. -Ideje harapni valamit, mert nagyon éhes vagyok. Te is kérsz valamit?Csinálok bármit, amit csak kérsz.-

J-Hope:
-Nem csak te felejtetted el, hanem én is. Rég voltunk együtt, túl rég. Ja, kérek. Összetudnál dobni nekem valami szendvicset?- kérdezzem rá, majd ismét a babával játszottam.
Jóérzés volt, hogy eljöttek gratulálni, s játszani a kicsivel. Örültem ni, hiszen régen láttuk őket már személyesen. Mindig csak hírekből, képekből láttam, de most újra láthattam a volt csapattársaimat.

V:
-Persze!- mondtam mosolyogva, s csináltam magunknak pár szendvicset. -A picinek még enged a tejecske, addig tudunk enni.- mondtam, az asztalra rakva a tányért, amin a szendvicsek sorakoztak. -Gyere a mamihoz, te tündér virágszál.- mosolyogva gügyögtem neki, mire nevetni kezdett. -De szép vagy, mikor mosolyogsz. Imádlak kisfiam, azért apucit is imádom.- nyomtam J-Hope, arcára egy puszit.

J-Hope:
-Oké. Remélem, hogy finom lett. Mondjuk biztos az, hiszen te csináltad. - elvettem egy szendvicset, majd beleharaptam.
-Ez rettentő finom! Nagyon ügyes vagy.- néztem rá csillogó szemekkel.
Mikor azt mondta, hogy; "Engem is." azt hittem sírva fakadok. Már csak a második vagyok? Ez nem ér. Én aranyosabb vagyok. Kezdtem bevágni a durcát.
-Mi az, hogy is? Már csak a második vagyok az életedben?- tettem vissza az ételt, s karba tettem kezeimet.

V:
-Jaj Hopie, nem csak a második vagy. Az első vagy vele együtt.- mondtam, s amikor a pici sírni kezdett kivittem magammal, s a tejet megnézve a cumisüveggel etetni kezdtem, s úgy mentem vissza. Ahogy a cumit szívta olyan édes volt. Miután jól lakott megböfiztettem, s elaludt a karomba, így betettem a lenti kiságyba, s vissza ültem kedvesem mellé jobban mondva az ölébe másztam.
-Na ne duzzogj. Tudod, hogy nagyon szeretlek, igaz?-

J-Hope:
Tovább duzzogtam, hátha észrevesz engem is. Tudom, nem szép dolog egy babára féltékeny lenni, de nem tehetek róla. Eddig csak az enyém volt, de most már osztozkodnom kell rajta a fiammal. Ez annyira nem ér. Hamar visszajött mellém, s ölembe mászott.
-Tudom, de én féltékeny vagyok.- mondtam, miközben bevallottam.
Egy szó nélkül ajkaira tapadtam, s megcsókoltam. Nem érdekel, hogy engedi e vagy sem. Vágytam utána.
-De ez az egy dolog az, amit csak én kaphatok meg.- mosolyogtam, majd magamhoz szorítottam olyan erősen, amennyire csak tudtam.

V:
Elmosolyodtam azon, hogy féltékeny. Mikor durcás, akkor is szívdöglesztően néz ki. Már épp meg akartam szólalni, amikor ajkaimra tapadt. Meglepett a csókja, s az erős  ölelése, de vissza csókoltam, s öleltem.
-Ezt csak is te kaphatod meg egyedül. Annyira jó újra érezni magamon téged, így is.- haraptam be alsó ajkam, ahogy ezeket a szavakat kimondtam. Hiányzott nagyon az érintése a közelsége, s minden egyebe.

J-Hope:
-Nemsokára.. újra a karjaim között tarthatlak, ahogy régen tettem.- pislogtam rá gyengéden.
Lábai alatt átfontam karjaimat, s felemeltem. Elindultam a nappalibba, ahol rátettem a kanapéra, leültem, s ölébe hajtottam fejemet. Mélyen beszívtam illatát.
-Hadd aludjak.- mondtam széles mosollyal.

V:
-Igen, pont úgy, ahogy régen.- mosolyogva kuncogtam, amikor felemelt, s átvitt a nappaliba. -Rendbe pihenj csak elvégre hosszú napok, hetek, hónapok fognak ránk várni.- nyomtam egy puszit halántékára, s néztem arca vonásait, ahogy egyre jobban kisimulnak.

J-Hope:
-Köszönöm.- mosolyogtam.
Éreztem, ahogy az álmosság egyre jobban elnyom addig, míg le nem csukódtam szemeim. Onnantól kezdve ismét álmodtam. De hiba tetszett, tudtam, hogy a valódi ennél jobb lesz. Így aludtam el párom, Kim Taehyung ölében.

V:
Egy kicsi ideig alvó arcát néztem, ami mosolygásra késztetett. Végül hátra döntve a fejem a kanapénak, s álomba szenderedtem, miközben fogtam szerelmem, Jung Hoseok kezét.


2016. április 9., szombat

VHope: Gyerek?! 1. rész [+18]

Sziasztok! :) Ez az első közös szerepezésünk. Hát a címből ítélve gondolom kitaláltátok, hogy lesz benne valamiféle gyerek. Mondhatjuk fantasynak is, de nem az. xD 2-3 részesre tervezzük. Vélemény szívesen fogadunk. Jó olvasást! ^^

Cím: Gyerek?!
Figyelmeztetés: Yaoi, 18+, trágár szavak
Páros: VHope (V x J-Hope), Bandatag
V: Min Jin
J-Hope: YoungDo

V:
 Ma is egy viszonylag hosszú napon vagyunk túl. Teljesen elfáradtam, leülve az ablak mellé elvéve az üvegem lecsavartam a kupakot, s nagyot kortyolva a vízből Hopera néztem.
-Hogy van neked még ennyi energiád?- mosolyogtam rá, ahogy leült mellém, majd egyből fejem vállának döntöttem. Mindenki olyan fitt volt csak én nem, bár nem is ettem mostanában rendesen aminek szerintem, Hoseok nem örülne, ha kitudódna, hogy pár hete nem ettem semmit sem.-Hoseok itt vagy? Haho mi a baj rosszat tettem?- halkan sóhajtva behunytam a szemeim, s adtam neki egy puszit, de nem reagált semmit sem.
-Haa, majd szólalj meg ha úgy gondolod, és szóba állsz velem.- puffogtam elfordulva, inkább kifelé néztem.

J-Hope:
Ma egy nagyon, de nagyon hosszú napon vagyunk túl. Izzadtan, és büdösen ültem le, a táncterem ablakpárkányra. Szaporábban vettem a levegőt, hogy kitudjam pihenni az előbbi fárasztó próbát. Eközben V, ült mellém, de úgy tettem, mintha nem venném észre. Feltett egy kérdést, de nem válaszoltam rá. Inkább csak hallgattam. Nem volt nagy kedvem beszélni vele, annak ellenére, hogy együtt vagyunk.
Ha nem szólok hozzá, akkor egyből nekiáll durcáskodni, és ilyenkor olyan aranyos. Meg tudnám zabálni mindenki előtt. De nem tehetem, türtőztetnem kell magamat. A srácok tudják, hogy együtt vagyunk, nem zavarja őket, sőt még támogatnak is minket. Ennek nagyon örülök.
-Nem tudom. Talán azért, mert már tűkön ülve várom az estét.- vigyorogtam, majd átkarolva derekát vontam magamhoz egyre közelebb.

V:
Nagy gondolkodásomból, Hoseok kezei zökkentettek ki.
-Hmm, szóval várod az estét és, ha azt mondom ma este nem lesz semmi?- néztem szemeibe felvont szemöldökökkel. Persze nem tudok neki ellen állni, ha folyton beveti szemeit, s ajkait. Olyankor teljesen elgyengülök.
-Mert ma este semmi sem lesz, csak alvás lesz ma.-mondtam határozott hangon.
-Gyere menjünk, ahogy elnézem mindenki pakol, haza megyünk.- duruzsoltam, majd felpattanva a táskámba dobtam a vizemet. Haza akartam menni, egy jó forró zuhanyt venni, majd pedig bebújni az ágyba párommal.

J-Hope:
-Ya! Miért vagy ilyen!?- vontam kérdőre, de mintha meg sem hallotta volna, elment pakolni.
Sokszor nagyon felidegesít, ezt észre sem veszi. Direkt próbáltam tartalékolni az erőmet, hogy aztán este, jól tudjak teljesíteni az ágyban. De neki hála, felesleges volt.
Szemeimet forgatva mentem pakolni. Nem vettem magamra mást ruhát, nehogy összebüdösítsem a tiszta szövetet. Hamar összepakoltam, s beálltam az ajtóba.
-Mehetünk?- kérdeztem a leader, mire ő bólintott egy kisebbet.
Megindult mindenki ki az ajtón, mint egy tehéncsorda.

V:
Mellé lépve megfogtam kezét. Tudtam nagyon mérges most. Gyilkolni tudna a szemeivel.
-Hopie... naa, ne haragudj rám, csak kicsit fáradt vagyok. -nyammogtam, s felemeltem rá tekintetem, de ő nem nézett rám. Így elengedtem a kezét, s bemászva leghátra a volt helyemre, becsatoltam magam, s behunytam a szemeim. Most már végképp, nem szól hozzám a saját hülyeségem miatt. Remek Taehyung, egy idióta vagy. Szidtam magam fejben.

J-Hope:
Szúrós tekintettel néztem kezeinkre, amik egymásét fogták. Nem volt kedvem hozzászólni azok után, hogy azt mondta nem lesz szex az este.
Nem vagyok hisztis picsa, de azért nekem is kijárna egy kis szórakozás. Ez megjegyeztem, kívánjon ő bármit is, nem fogja megkapni ezek után.
Beszállva az autóba, hálát adtam az istennek, hogy most nem mellém ült. Becsatoltam magamat, s Jin hyung már indult is haza. Az úton hazafelé mindenki megállhatatlanul dumált, csak mi ketten maradtunk csendben, amit az idősebb hyung észre vett. Ezért, amikor hazaértünk félrehívott beszélgetni.

V:
Ahogy megérkeztünk felmentem a szobánkba, s vettem egy zuhanyt. Sokkal jobb volt tisztán, mint izzadtan. Ahogy kész voltam lementem, s a konyhából kivettem, egy üveg vizet, s felmentem vissza az emeletre.
-Jó éjt srácok.- mondtam mire mindenkinek szemet szúrt az ahogy, egyedül megyek a szobámba.
Nagyon rossz volt, pedig csak, feltételes módba beszéltem arról, hogy nem lesz szex, de hát akkor ne szóljon hozzám és csak haragudjon.

J-Hope:
Az idősebbnek elmondtam, hogy mi a helyzet kettőnk között, de persze a Taehyung-gal értett egyet. Szerinte nem kellene egyfolytában kefélnünk, mint a nyulaknak. Neki is kell pihenés, mert lefárasztom. Jófiúkén megfogadtam, Jin tanácsát, majd felmentem a közös szobánkba.  De előtte, szokás szerinte elbúcsúztam a srácoktól, de most egyedül. Bementem a szobánkba, majd leültem a közös ágyunkra. Taehyung még nagyban nyomta a telefonját.
-Elég lesz a telefonozás mára már, nem?- néztem rá, de ő nem foglalkozott azzal, amint mondtam neki.

V:
Amint befejeztem anyumnak irt smst, leraktam a telefonom.
-Hoseok... Én nem akartalak megbántani, csak feltételes módba mondtam, tudom nem volt a legjobb dolog.- pusmogtam orrom alatt, majd nyakába nyomtam egy csókot.
-Azt hittem haragszol rám mivel, amikor én szóltam hozzád, nem is figyeltél rám.- haraptam be alsó ajkam.
-Ha nem akarsz velem lenni, nem kell,csak szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szeretlek.-

J-Hope:
-Nem TaeTae, én vagyok a hibás. Mindig rád akarom magamat erőltetni. Ez nem szép dolog, szóval hagylak, majd ha lesz kedved, akkor csináljuk.- sóhajtottam, majd bebújtam a meleg takaró alá.
-Basszus!- ugrottam hirtelen ki. -Nem is fürödtem még.- csaptam fejbe magamat.
Majdnem lefeküdtem büdösen, és mocskosan. Milyen trehány vagyok.

V:
-De én akartam...- gyűrtem össze takaró szélét. Ahogy felugrott megállt bennem az ütő is.
-Hoseok nagyon megijedtem. Ne hozd rám a frászt, rendben?- mosolyogtam rá.- Menj fürdeni, megvárlak addig nem alszom el, amíg nem vagy mellettem.- mosolyogtam, majd amikor elindult ki lassan utána mentem.

J-Hope:
-Rendben, köszönöm.- hajoltam meg picit, miután felálltam.
Gyorsan kivettem a szekrényből egy rövidnadrágot, és egy fehér pólót. Ezekkel mentem a fürdőszobába. Beérve ledobtam magamról minden egyes felesleges ruhadarabot, egy kisebb sóhajjal beálltam a csempézett helyiségbe, s megengedtem a vizet. Mivel nem volt ott senki, ezért nekiálltam énekelni.

V:
Halkan beléptem utána a fürdőbe, s magunkra zárva a fürdő ajtót, mosolyogva hallgattam, ahogy énekelt. Lassan levettem magamról a pizsit, s beálltam mögé, majd átkarolva hátát puszilgattam.
-Ne zavartasd magad énekelj nyugodtan.- mosolyogva csókolgattam.
-Remélem nem baj, ha bejöttem.- nyeltem egy nagyobbat elé állva, s szemeibe néztem.

J-Hope:
Nem vagyok jó éneklésből, ezért vagyok rapper. De azért jó néhanapján, egyet-kettőt énekelgetni.
Egyik pillanatról a másikra, két kezet éreztem meg derekam körül. Hátranéztem, s a kicsi V volt az.
-N-nem.- kezdtem bele dadogásomba.
Ez de égő! Meghallott, miközben kornyikáltam. Most elsüllyednék...
Éreztem, ahogy teste egyre jobban simul az enyémhez. Nagyokat nyelve próbáltam nem figyelni rá, de nem tudtam.
-Engedj el, kérlek.- vettem egy nagyobb levegőt.

V:
Szomorú szemekkel néztem rá, s elengedtem.
-Bocsánat... Amúgy nagyon jól énekelsz, ehhez is van tehetséged.- mondtam s, kimásztam, mellöle. Lassan megtörölköztem, s vissza felvettem a ruháim. Megmostam a fogam, s rá néztem.
-Még egyszer sajnálom.- mondtam s kinyitva az ajtót, vissza mentem a szobánkba. Most megint nem fogunk egymáshoz, érni jó ideig, mint a legelső veszekedésünkkor. Jin rám nézett, én pedig csak elcsaptam a fejem. Nem tudtam most mit tenni. Aludni akartam, és elfelejteni ezt a napot.

J-Hope:
Csak ráztam a fejem, s hagytam, hogy elmenjen. Még bekentem magam tusfürdővel, amit aztán lemostam magamról, s megtörölköztem. Felvettem a ruháimat, amit az előbb készítettem ki, majd mentem is vissza.
Mindent érte teszek. Próbálom türtőztetni magam, de ő folyton olyan dolgokat tesz, amik arra késztetnek, hogy megtegyem. Ezért is viselkedem vele, olyan hűvösen.
Visszabaktatva a szobába, még mindig zavarban vagyok az előbbi éneklés miatt. Lefeküdtem az ágyra, majd néztem a falat, ahogy ő is.

V:
Nem tudtam, mit is mondjak neki. Azok után, amilyen rideg volt velem. Nem tudtam eldönteni megmukkanjak e, vagy sem. Elfordulva a fal felé, a kis oroszlánomat szorongattam, amit a legelső randinkon adott nekem. Az a pillanat volt a legszebb, hiszen nem tudtam, hogy randi és bevallja az érzelmeit.
-Jó-Jó éjt Hopie.-hunytam be a szemeim, bár nem aludtam, nem tudtam elaludni.

J-Hope:
A hófehér falat bámulva, hunytam le szemeimet. Miközben próbáltam nyugtatni magam.
-Jó éjt, Taehyung.- hangom egyre jobban halkult el.
Úgy szeretem. Ölelni, csókolni akarom, de nem lehet. Pihennie kell, ahogy Jin hyung mondta. De, mikor elaludt, majd egy lágy csókot hitek ajkaira. Annyira óvatosan, hogy észre ne vegye.

V:
Halkan szuszogtam, az oroszlánomat szorongatva. Kellemes álmaim voltak. Tetszett, ahogy minden úgy alakul az álmaimba, hogy boldogok vagyunk. Minden pillanatban együtt vagyunk. Olyan hajnali kettő körül ébredtem fel szomjas voltam, lassan elindultam a konyhába, s hangos nyögés csapta meg a füleim. Jin volt az, közel sem volt halk, és a ház is tőle remegett van, amikor ő mondja nekem legyek halkabb, hát pont ő az, aki torka szakadtából nyög.

J-Hope:
Nyugodt, és békés álmomból, egy hangos nyögdécselés keltette fel. A hang tulajdonosa Jin volt. Már megint hajnalban csinálják a leaderrel.
Még ő mondja nekem, hogy fogjam vissza magam. Rá ébred fel az ember éjszaka, és nem fordítva. De az igazat megvallva nem is bánom, így legalább megcsókolhatom páromat.
Felültem, s a helyére néztem, de ő nem volt ott.
-Hol van?- néztem körül a sötét szobába, ami a hold kissé megvilágított.
Lehet, hogy kiment? Ja, biztos. Utána kellene menne.
Kimásztam az ágyból, és csendben kiosontam a folyosóra.

V:
A hűtőben matattam valami ihatót kutatva, de mivel nem volt semmi, így megfogtam egy narancsot, s leülve az asztalhoz elkezdtem megpucolni. Igaz ihatnék vizet is, de nem nagyon szeretem. Jin hangja kezdett nagyon idegesíteni. Állandóan ilyenkor megy náluk a szex és, elvárják tőlünk, hogy így legyünk frissek a próbákon.
-Jaj, Jin fogd már be, könyörgöm.- nyaltam le ragacsos ujjamról a narancslét. Eltakarítottam a héjat, s a tányéromból eszegettem a finom savanykás gyümölcsöt.

J-Hope:
Lábujjon lesettenkedtem az alsó szintre, mint egy betörő. Égve volt a konyha lámpája, így arra vettem az irányt. Beérve látom, hogy V valamit eszeget.
-Mi eszel?- léptem elé suttogva.
Belelestem a tálba, de valami narancssárgás dolgot láttam. A kinézete undorító volt.
-Mi ez?- húztam el számat.

V:
-Narancs, csak be lett rakva a hűtőbe.- mondtam, s felkelve elmostam a tányérom, s rá néztem.
-Te se tudsz Jin-től aludni?- vakargattam meg a tarkómat. Nem igen tudtam mit mondani neki.
-Hoseok... Miért nézel rám, ilyen zavarba ejtően?- haraptam be alsó ajkam

J-Hope:
-Nem nagyon.- rántottam vállat érdektelenül.
Igaz, kicsit zavar Jin nyögései, de reménykedem benne, hogy nemsokára vége lesz. Általában két-három menet után hagyják csak abba, nem tudom, hogy bírják, de le a kalappal előttük.
-Nem nézek rád zavarba ejtően, ne képzeld be.- rázom a fejem.
Már képzelődik is. Nem tudom mit szívott, de adhatott volna belőle nekem is.
-Az igazt megvallva vágyom rád, de az idősebb azt mondta, hogy hagyjalak pihenni.- eresztem le fejemet.

V:
-Jin-re hallgatsz? Neki nem kellene bele szólnia.- mondtam karba tett kezekkel.
-Aha, persze vágysz rám, látszik mennyire. Kizavarsz a fürdőből, és most meg durcásan beszélsz velem.- sóhajtottam, össze borzolva hajam.
-Én is vágyom rád, hidd el mindennél jobban. De ha te, Jin-re hallgatsz a mi szerelmi ügyeinkbe, akkor inkább felesleges is beszélnünk ilyenekről.- haladtam el mellette, s kezemmel bele markolva felsejébe, lehúzva magamhoz megcsókoltam, végül elengedtem.
-Ne haragudj... Nem kellett volna ezt tennem.-

J-Hope:
-Én nem akarok, de igaza van. Állandóan, megállás nélkül szexelünk minden egyes éjszaka. A tested nem bírja.- sóhajtottam, majd azt vettem észre, ahogy két húsos ajkak, az enyémnek préselődik. A rövid, de élvezhető csók után elengedett.
-Ne kérj bocsánatot! Élveztem.- nyeltem egyet.
Alig bírok magammal, és ő még húzza az agyam. Ez a kis Alien, direkt csinálja.
Megragadva csuklóját, a konyhapultnak nyomtam, miközben meredező tagom hozzásimult az övéjéhez.

V:
-Nekem is az volt, élvezetes. Nem érdekel, hogy mindig együtt vagyunk én élvezem, s a testem vágyakozik utánad.- suttogtam ajkaira.
-Hoseok, ha nem bírom úgy is szólok, de mi nem vagyunk minden pillanatba együtt, vagy minden órában. Ha nyulak lennénk, akkor minden órában együtt szexelnénk, de nincs így, vagy igen?-karoltam át nyakát, aprókat sóhajtozva.
-Te ne hallgass Jin-re, csak rám, én vagyok a párod nem?-

J-Hope:
Nem hiszem el, egy fiatalabb oktat ki engem.
-Igen, igazad van.- bólingatok aprókat. -Igen, te vagy.- viszonoztam az ölelését.
Karjaimat derekára vezettem, s úgy vontam magamhoz közelebb. Rápusziltam ajkára, majd szemébe néztem.
-Mától nem fogok Jin hyung-ra hallgatni, rád fogok csak.- öleltem meg egyre szorosabban.
Elengedtem, majd lejeb hajoltam, hogy két kezem lábai alá tudjam tenni. Felvettem kezeim közé, úgy mint egy hercegnőt.
-Én Hercegnőm.-

V:
Hangosan elnevettem magam, majd számra csaptam.
-Az Jin hyung, nem én.- húztam el a számat.
-Nagyon jól teszed ha nem hallgatsz rá. Minden esetre, szólni fogok, ha valamit nem birok addig is hallgass rám.- nyomtam egy apró puszit nyaka hajlatába.
-Menjünk fel, vagy itt fogunk maradni?- nyaltam meg alsó ajkam, s picit féloldalasan beharapva emeltem rá tekintetem.

J-Hope:
-Számomra te vagy a Hercegnő.- mosolyogtam.
Igen, ő a Hercegnő, még akkor is, ha Jin-t hívják úgy. Taehyung tényleg úgy viselkedik, mint egy uralkodónő.
-Rendben. Tőlem maradhatunk, de a többi srác nem örülne annak, ha itt minden a te mocskoddal lenne tele.- néztem körül, a tiszta helyiségben.
A villanykapcsoló felé haladtam, a kezemben lévő V-vel.
-Nyomd el.- tartottam közelebb, majd mikor sikerrel jártunk felfelé mentünk.

V:
Mosolyogva megcsókoltam ajkait.
-Tudod, olyan fejet vágsz, mintha királynőt látnál.- kuncogtam.
-Ugyan mire le érnének simán eltakarítottam volna, bár nem hiszem, hogy lenne kedved utána itt lent enni.- mondtam lekapcsolva a villanyt.
-El ne ess fel felé menet, mert nem lenne jó.- mondtam nyakát simogatva.
-Remélem Jin, hamarosan elcsitul, és át vehetem a helyét.- kuncogtam.

J-Hope:
-Akár, majd most is átveheted. Nem kell, ahhoz megvárnod, hogy kussba maradjon.- mondtam, majd felérve a lépcsőn a szobánk felé veszem az iránt.
-Nyisd ki, kérlek.- kinyitotta, s bementünk a szobába.
Szó szerint beledobtam az ágyba, fölé másztam.

V:
-Igazad van, akkor most, majd át veszem, és miattam nem fognak tudni aludni. -kuncogtam.
-Be kellene zárnod az ajtót, tudod?- mutattam a félig nyitva lévő ajtóra. Ahogy ezt megjegyeztem azonnal bezárta, s már ott volt felettem.

J-Hope:
-Igazad van.- mentem és kulcsra zártam.
Egyik pillanatról a másikra, újra felette voltam. Ujjbegyeimmel érzékien simítottam végig nyakán, miközben beleborzongott érintésembe.
-Annyira szép vagy.- pislogtam rá, majd csípőjére ültem.
Kezemet lassan beeresztettem halványkék pólója alá. Hasfalát simogatva kezdtem el izgatni.

V:
Teljesen zavarba hozott, pedig nem először vagyok, így vele együtt.
-Te pedig, nagyon helyes vagy.- mondtam mosolyogva, s halkan sóhajtozva behunyva szemem, ajkam harapdáltam.
-Hoseok biztos, hogy most engem akarsz?- nyeltem egyet, mivel a tekintete, s a cselekedete azt sugallta, hogy akar engem, de Jin teljesen elvadította az eszét a sok ostobasággal.

J-Hope:
-Igen, téged akarlak! Senki mást!- jelentettem ki.
Igaz, félek. De akarom, kívánom a testét. Annyira, hogy az már fáj.
Másik kezemet is bevezettem a szövet alá, majd egy lendülettel felrántottam azt. Engedelmesen felemelte a kezeit, hogy leszedjem róla a fedőanyagot. Miután sikerrel jártam bal mellbimbójára tapadtam. Azt kezdtem el szívni, és fogaimmal lágyan harapdálni.
-Ugye tudod, hogy jobban szeretlek, mint a sültkrumplit, kechuppal?- kezdtem el poénkodni.

V:
-Igen tudom, én is nagyon szeretlek.- mondtam kedvesen, s meghúzogattam a felsejét, jelezve neki, hogy le akarom róla venni. Amikor észre vette, mit akarok engedelmesen hagyta, hogy levegyem róla a pólóját.
-Nagyon szexi vagy, és csak az leszel egyre jobban.- nyomtam egy cuppanós csókot nyakába.

J-Hope:
Engedelmes voltam, és megengedtem neki, hogy levegye a felsőtestemet borító szövetet.
-Hát, ha te mondod, de szerintem csúnya vagyok. De te, egy igazi gyönyörűség vagy.- simítottam nyakára.
Kulcscsontját kezdtem el nyalni, majd egyre jobban lefelé haladni. Egészen rövidnadrágjáig, ott megálltam. Feltüzelve, egy huncut mosollyal felnéztem rá, miközben megnyaltam alsó ajkamat. Ezután minden percemet a nadrágjára szántam. Dereka két oldalánál megfogtam, s elkezdtem alsójával együtt lehúzni. Elég könnyen ment, így mikor sikerült elhajítottam a szobába valahová.

V:
-Nem vagy csúnya, szexi vagy nagyon helyes.- mondtam mosolyogva.
-Te vagy a leges legszexibb pasi, akit ismerek.- mosolyogtam rá.
Amikor lekerült rólam a nadrágom, full vörösen feküdtem alatta.
-Hoseok, annyira kívánlak.- nyeltem nagyobbat, s felhúzva megcsókoltam.

J-Hope:
-Ne mondj ilyent, mert még kiugrik a szívem!- nevettem.
Égnek álló péniszéhez hajoltam, s nézegetni kezdtem. Miután megvizsgáltam a méretét, ráhelyeztem kezemet és lassan mozgattam. Közben makkját kezdtem el nyalogatni. Ezt már nem tudta megállni, hogy ne nyögjön.

V:
Hangosan felnyögve markoltam az ágyhuzatba. Erre nem teljesen voltam felkészülve, mert ilyet ezelőtt nem csinált velem.
-J-Hope..., így nehezen sikerül vissza fognom, majd magam.- nyögtem fel kéjesen bele futtatva ujjaim hajába. Lehet sokkal hangosabb voltam, mint Jin, mivel ő egyből elhalkult, ahogy én felnyögtem teljes hangomon.
-Ezt nekem kellene, és nem neked.- nyeltem egy hangosabbat.

J-Hope:
-Nem baj, most én akarlak kényeztetni. Én ráérek később is.- haraptam durván ajkaimba.
-Ne fogd vissza a hangodat. Hallani szeretnélek.- mondtam, miközben számat pénisze köré helyeztem. Teljesen tövéig bekaptam, majd lassan tempóban mozgatni kezdtem rajta fejemet.

V:
Hangosan felnyögve, csukott szemekkel élveztem, ahogy rajtam mozgatja fejét. Olyan érzésem volt, hogy most el tudnék élvezni, de vissza fogtam magam, igaz elég rendesen lüktettem, de tartottam magam.
-H-Hoseok!- sikongattam nevét, mint valami rossz kurva, de nagyon tetszett. Tudtam reggel Jin-től megkapjuk, hogy nem bírtuk ki már megint, de nem érdekel. Hoseok egy igazi isten az ágyba persze, hogy nem tudom vissza fogni a hangom, ha vele vagyok.

J-Hope:
Gyorsítottam a tempón, nem törődve, Taehyung hangjával. Hallani akartam, ahogy nyög az élvezettől. Kicsit fogaztam is, de annyira nem, hogy megsértsem vele.
Ezért a későesti hancurért, biztos vagyok benne, hogy holnap alapos fejmosást fogunk kapni, Mon-tól és persze Jin-től. Persze neki nem baj, ha hangosan nyögdécsel, csak nekünk.

V:
Az élvezettől szinte csillagokat láttam már, s mivel nem tudtam szólni, így azonnal szájába élveztem.
-N-Ne haragudj, nem szóltam időbe.- pihegtem felkarommal eltakarva szemeim, s igyekeztem kicsit megnyugodni, de esélyem se volt rá.
-Hopie!-nyögtem fel, de azt inkább sikításnak mondanám, amikor egy ujját belém tolta.

J-Hope:
Amikor számba élvezett, nem köptem ki. Lenyeltem, de nem mindet. Sajnos elég sok kárba veszett, de nem csüggedtem, hiszen tudtam, hogy még van, ahonnan ezt jött.
-Semmi gond.- nyugtattam, majd benyálaztam három ujjam, s egy hirtelen mozdulattal betoltam az elsőt.
Nem figyelmeztettem, mert ő sem tette ezt. Úgy mondják; Kölcsönkenyér visszajár.
Mozgatni kezdtem első ujjam, de nem durván. Vigyázva arra, hogy ne szakítsam szét.

V:
Tudtam, hogy szándékosan nem szólt arról, hogy lazuljak el. Igaz óvatos volt. Nagyon tetszett minden apró mozdulata, amit az ujjával produkált. Hamar hozzá szoktam az első ujjához, így jeleztem neki, hogy jöhet a következő.
-Hoseok, reggel le leszek cseszve, ha hangoskodok.- nyeltem egyet, s hangom teljesen kiengedtem.

J-Hope:
-Szarok rá! Jelenleg csak az érdekel, hogy te kielégül tegyél.- bedugtam második ujjamat, amit aztán gyorsabban, és erősebben mozgattam.
Nemsokkal később csatlakozott a harmadik is, de ezzel többet időztem, hogy rendesen kitáguljon és ne fájjon neki annyira. Mikor már elég tágnak éreztem, kihúztam belőle.
Felesleges lenne sokáig tágítanom, hiszen már könnyen tágul, de mindegy.
Leszálltam az ágyról, s levettem magamról a nadrágot, és az alsómat, majd visszamásztam hozzá. Húztam kettőt-hármat merev nemességemen, majd lába közé térdeltem.
-Mehet?-

V:
-Nekem pedig az számít, hogy te kielégült legyél. Hiszen látszik, majd szét robbansz.- duruzsoltam kéjes hangon, alsó ajkamba harapva néztem, ahogy magának húzogatja párszor. Erősen haraptam alsó ajkamba, majd ujjammal felinvitáltam ajkaimhoz.
-Kérek egy csókot, és mehet nyugodtan készen állok rád.- vigyorogtam fel szemeibe.

J-Hope:
Ajkaira húzott, aminek nem álltam ellen. Nyelvem átengedtem szájüregébe, ahol nyelveink egyfajta keringőt jártak. Kis idő múltán lihegve váltunk el egymástól.
-Ez az én oroszlánom.- a komódhoz hajoltam, amiben aztán a síkosító után kezdtem kutatni.
Sikeresen meg is találtam. Nyomtam bal tenyerembe egy picit, hozzádörzsölve lyukához. Majd ismét nyomta egy pindurkát, amit aztán férfiasságomon kentem el. Közelebb mentem hozzá, majd bejáratához fejeztem tagomat, s elkezdtem elmerülni benne. Éreztem, ahogy a forró hús körülöleli péniszemet.

V:
-Csak a tiéd.- suttogtam lihegve, ahogy elváltak ajkaink egymástól.
Ahogy lassan haladt befelé testembe éreztem, hogy ketté tudnék hasadni a fájdalom, s a gyönyör hatásától. Hangszálaim csődöt mondtak legalábbis azt hittem, de újra tudtam nyögni, amikor teljesen hozzá szoktam pénisze méretéhez. Forróság áradt szét testemben, olyan volt, mint egy álom. Amikor teljesen elmerült bennem, ajkai után kapva hívtam egy szenvedélyes csókba.
-M-Mozoghatsz bátran.- suttogtam ajkaira.

J-Hope:
-Oké.- mondtam hatalmas mosollyal arcomon, miután elváltunk. Egy nagyot nyeltem, majd egy kisebb sóhajjal kezdtem mozogni. Először csak lassan, majd egy közepes tempót felvéve diktáltam az ütemet. Csípőm, úgy mozgott, ahogy ő. Igazodtunk egymáshoz.
Ah, annyira jó érzés benne lenni. Szinte csak attól eltudtam volna élvezi, ahogy tövig merültem benne.
Fantasztikus érzés áradt szét az egész testemben, aminek ő az okozója.
-Ah! Mond, Taehyung. Beléd élvezhetek?- kérdeztem, miközben nyögtem egy nagyot.

V:
-I-Igen Hoseok, belém.- vonaglottam alatta kéjes hangom kiengedve.
-Nem bírok magammal, sem a hangommal!- sikongattam, s azt hittem ránk szakad a plafon.
-Otth még egy kicsit.- nyögtem, amikor gyönyörpontom eltalálta.

J-Hope:
-Itth?- kérdeztem, majd mikor bólintott csak odalöktem.
Már nem kell sok, hogy elélvezzek. Még jó pár lökés.
Arra a pontra löktem tovább. Próbáltam eltalálni, ahányszor csak tudjam. Jó párszor elvétettem, de a legtöbbször eltaláltam. Így sikeresen, egymás nevét nyögve élveztünk el.

V:
Hevesen kapkodtam a levegőt, s csak vigyorogni tudtam. Hát igen, Hoseok még mindig, egy hatalmas isten az ágyba. Soha nem gondoltam volna, hogy mi egymást mellett lyukadunk ki, de így lett.
-Oh, isteni vagy édesem, ahogy midig is.- öleltem magamhoz izzadt testét.
-Most alaposan felvertünk, szerintem mindenkit.- nevettem el magam ahogy levegőhöz jutottam.

J-Hope:
-Háthh van ez így.- rántottam vállat, majd visszaöleltem érintését.
Kis idő múltán, óvatosan húzódtam ki belőle, melléfekve. Lihegve kapkodtam levegőhiány miatt, még mindig. Jobb keze szabadon feküdt az ágyon, így odavezetve kezem, ujjaimat rákulcsoltam.
-Jó volt. Köszönöm, hogy beléd élvezhettem..- mosolyogtam.

V:
-Soha ne köszönd meg. Lehet többször is ezt, hisz terhes úgy sem lehetek, mivel pasi vagyok, aki nőiesen nyög.- mondtam felé fordulva, s össze kulcsolt ujjainkra nyomtam egy apró puszit.
-Aludj jól Hopiem.-mosolyogtam, s lehunyva pilláim újra az álmok tengerén jártam.

J-Hope:
-Még az baszna be!- kezdtem nevetni a terhes szón.
Na, annak kurvára nem örülnék, ha TeaTae terhes lenne, de hála istennek nem az. Vagyis nem lehet. Ennek örülök.
-Neked is aludj jól, én egyetlen Hercegnőm.- néztem rá, majd gyengéden elmosolyodtam.
Nem kellett sok, hogy a kimerültségtől álomba zuhanjak.

***

V:
Kellemesen aludtam bele csimpaszkodva, ám reggel egy nagyon furcsa, s érdekes pózban ébredtem rajta. Kezem egyik fele alhasán pihent, a másikkal vállát fogtam, egyik lábam pedig az ő lábai között pihent. Óvatosan elvettem kezem, s a lábam, felültem a puha ágyon, s megdörgölve fáradt szemeim ruhákat kezdtem keresni. Megtaláltam azokat, amik az éjjel el lettek dobálva, az övét az ágy szélére terítettem a sajátomat pedig felvettem, egy nagy mosollyal néztem kedvesem alvó arcát. Halkan kinyitottam az ajtót, s lementem a konyhába, ahol RapMon és Jin fogadott. Alaposan leszidtak, de vissza vágtam Jin-ek.
-Legközelebb használj szájpecket, hogy ne tőled legyen hangos minden. Tch..., és akkor még én és Hoseok vagyunk, bagzó nyulak mi?- nevettem fel szarkasztikusan.
-Előbb nézzetek tükörbe, ja még valami, Jin drága a párom, s a sajátom szerelmi ügyeibe pedig ne avatkozz bele! Köszi.-mondtam a tűzhely mellett állva. Lehet megfagyasztottam őket, mivel meg se mukkantak, csak bámultak rám. Ez volt az első alkalom, hogy megmondtam a véleményem, tetszett nagyon.

J-Hope:
Másnap fáradtan, nyöszörögve keltem fel. Elkezdtem vakarni a hátsómat, majd kezemmel keresni kezdtem V-t, de nem volt mellettem. Furcsa arcot vágva felültem az ágyban, s a takarót bámultam. Nem volt rajta semmi érdekes, csak tetszett a színe, s jobb elfoglaltságom, jelen pillanatban nem volt.
-Ah, meg kéne keresni.- 'sírtam' a fáradságtól.
Tarkómat megvakarva, célba vettem. Nehezen felkaptam magamra, majd lebaktattam a konyhába, ahol ott volt a tegnapi hangos pár, és Taehyung.
-Jó reggelt!- öleltem át hátulról, miközben egy lágy csókot leheltem nyakára.
Az idősebbik, és a leader minket bámultam, de nem szóltam. Így biztosra tudtam, hogy megtörtént a lebaszás.

V:
-Jó reggelt! -mondtam mosolyogva.
-A kedvencedet készítem.- mondtam boldogan.
-Mi az? Oh, azt hiszed le lettünk baszva? Nyugi megvolt, de vissza vágtam.- mondtam elégedetten vigyorogva, ám egyből kaptam egy nagyobb taslit, Jin hyung-tól, aki felvázolta J-Hope-nak, hogy beszéltem velük. Tiszteletlen voltam, és este nagyon hangos.
Csak hallgattam, ahogy magyarázott, s a forró serpenyőbe raktam a felvágott zöldséget, és húst.
-Jaj, istenem Jin! Fogd be, kérlek! Bosszantó vagy.- forgattam meg szemeim. Nem hiszem el, hogy ezzel kell elcsesznie a reggelem.

J-Hope:
-Te tudsz főzni?- kaptam rá fejemet.
Meglepődtem, de mégsem mutattam arcomon a meglepettség jeleit. Mikor Jin, megütötte V-t, mert szemtelen volt vele, legszívesebben én is ugyan, ezt tettem volna vele. De nem tehettem. Figyelmesen hallgattam végig az idősebb mondandóját. Nem értettem Jin-nel egyet, mégis igeneztem.
-Igen, Jin. Hagyd szegényt.- léptem mell, miközben elkezdtem összeborzolni, enyhén kócos haját.
Sokszor eszembe jut az a nap, mikor szerelmet vallottam neki. Az elején még félénk volt, de ahogy egyre jobban összemelegedtünk, lassacskán elfogadott. Annyira boldoggá tesz azzal, hogy itt van nekem.

V:
-Igeeen, tudod megjegyeztem Jin hyung, hogy szokta megcsinálni a kedvenceinket.-  mondtam mosolyogva .Gondoltam, hogy Hoseok, most nem áll mellém, de nem baj.
-A kócos hajaaaam...- nyafogtam, amikor elkezdte össze borzolni.
Lassan telt a főzés, s az asztalra raktam az egészet, amikor kész volt.
-Gyertek enni!- kiabáltam el magam, s egyszerre mindenki, aki hiányzott betódult a konyhába.
-Egyetek csak nyugodtan.- vettem el egy almát, s azt kezdtem el enni Hoseok-om mellett ülve.
-Mi az?- néztem Kook-ra, aki furcsán nézett rám.
-Semmi, csak miért nem eszel velünk rendesen?- tette fel kérdést a kisebbik, mire én csak ridegen vállat vontam.
-Most ezt szeretnék enni. Nincs különösebb oka.- mondtam megtámasztva fejem, s úgy néztem Hope-t.

J-Hope:
-Igaza van, Kookie-nak.- ráztam a fejem.
Mostanában tényleg nem eszik rendesen, pedig nem is kövér. Szokás szerint, szerintem megint azt hiszi magáról, hogy kövér. De nincs így.
-Rendesen kellene enned. Aggódom éred.- ejtettem le ajkaimat.
-Kérlek szépen, legalább akkor értem egyél.- karjaimat eresztettem át derekára.

V:
Nem szeretem, amikor valamit erőltetnek, de Hoseok-nak nem tudok nemet mondani. Szinte semmire.
-Jól van eszek, csak ne nézzetek aggódva rám.- pusmogtam orrom alatt, s elvéve a tányérom szedtem magamnak egy adagot, s elkezdtem enni.Tudom rendesen kellene ennem, de valahogy nem vagyok rá képes. Tartani akarom az alakom, s a jelenlegi 48kg-om.
-Lehet raknom kellett volna még bele pár dolgot.- elmélkedtem, s leraktam a pálcikákat, ahogy végeztem az evéssel, s egy puszit adtam páromnak. Megfogva a tányérom felkeltem, s beraktam a mosogatógépbe.
-J-Hope, tudod milyen nap lesz holnap ugye?- néztem rá megtörölve vizes kezem.

J-Hope:
-Persze, hogy tudom.- mosolyogtam, majd felálltam miután végeztem a kajálással. Odavittem a tányéromat a pulthoz, beletéve a mosogatóba. Átkaroltam derekát, nyakába téve fejemet.
-Holnap lesz egy éve, hogy szerelmet vallottam neked.- mosolyogtam, de hiába, mert ő nem láttam.
Ilyen napot senki nem tudna elfelejteni. Még jó, hogy emlékszem arra, amit egy évvel ezelőtt tettem. Hülye lennék, ha nem. Azzal is csak az ő érzéseit bántanám meg.
-Így van, ugye?-  csókoltam nyaka hajlatába.

V:
-Kyaaaa!- ugrottam meg, majd elmosolyodva bólintottam. Nem felejtette el. Annyira boldog vagyok, hogy tudja.
-Igen valóban, holnap lesz egy teljes éve annak, hogy bevallottad szerelmed nekem.- mondtam kicsit vörös arccal..
-Szeretném, ha holnapi nap legalábbis a délutánunk szabad lehetne.- mondtam kiscica szemekkel a leaderemre pillantva. Bíztam abba, hogy elenged minket, mivel én már mindent egy héttel ezelőtt elintéztem, egy aranyos biztonságos Love Hotelben mindent.
-Leader, ugye elengedsz minket? Kérlek.- nyafogtam, mint egy öt éves a nyalóka boltba.

J-Hope:
Mon-ra pillantva láttam, hogy igen csak gondolkozik. Erősen gondolkozott, miközben jobb kezét orrnyergéhez emelte, dörzsölgetve azt. Sóhajtozott.
-Legyen.- sóhajtott egy nagyot.
Nem akartam hinni a füleimnek, hogy engedélyt kaptunk arra, hogy ellógjuk a holnapi napot. Kitudtam volna ugrani a bőrömből, de türtőztetem magam. Normális emberként kell viselkednem. Nem csinálhatok úgy, mint egy tini. Már nem vagyok az, komoly felnőtt vagyok, de csak ritkán.
-Köszönjük.- hajoltunk meg.
A nap további részét, megint csak a próba vette el. Ismét fáradtan mentünk haza, bezuhanva a puha kényelmes ágyba. De előtte még egy alapos fürdés elkellet. A frissítő fürdés után elmentünk aludni.

***

V:
Másnap nagyon izgatott voltam. Gyorsan kikeltem az ágyból, s elmentem egyet futni. Haza érve vettem egy gyors zuhanyt, s hagytam egy kis cetlit J-Hope-nak. Megadtam a címet, ahová várom. Kicsit ideges vagyok, nem tudom vajon tetszeni fog e neki, amit elterveztem. Sok agyalás után leraktam a kis asztalra a cetlit, végül pedig elmentem a Love Hotelhez, s ott vártam kedvesemet. Szinte egy szál semmibe. Reméltem minden tökéletes lesz, és nem fog csalódni.

J-Hope:
A következő nap későn keltem, majdnem délben. Nem izgatott az, hogy tovább aludtam a szokásosnál, mint kellett volna. A leader szabaddá tette, ezt a napot számunkra. Nagyot ásítva fordulok az ágy másik felére, hogy átöleljem szerelmemet. Kezemmel kutatni kezdtem teste után, de feleslegesen. Hűlt helye volt. Rémülten nyitottam ki két szemem, keresve a szobában.
Hol van? Azt mondta, hogy együtt töltsük a napot, erre lelép.
Ráztam a fejem, miközben körbenéztem a szobában. Ekkor a szemem megakadt, az asztalon lévő cetlin. Kapkodva rohantam a papírdarabért. Olvasni kezdtem, majd mikor végeztem fújtam egy nagyot. Megnyugvást jelentett számomra, hogy nem lelépett, hanem elment egy Hotelbe. A szekrényhez sétáltam, kivéve belőle pár ruhadarabot. Magamra vettem őket, egy fullcap társaságában.
Nem szokásom ilyent hordani, de most kivételes alkalomból felveszem. Amúgy nem az enyém, hanem YoonGi-é, de erről nem kell tudnia.
Még magamhoz kaptam a tárcámat, s már ott sem voltam. Elmentem a lapra leírt helyhez.

V:
A faliórát néztem folyton folyvást. Ideges voltam, nehogy valamit elfelejtsek. Rózsaszirmokat kiszórtam az egész szobába, beraktam a pezsgőt a jégbe, s a gyertyákat is bekészítettem. Tudom, kicsit túl lihegem, de ez az első évünk közösen. Tökéletesnek akarom a mai napot, Hoseok-kal. Bár biztosra tudom, hogy megkapom, majd tőle, hogy vele együtt kellett volna felkelnem, de akkor nem lenne kész még semmi. Hotelszoba tükrébe igazgattam a hajam, s a rajtam lévő ruhadarabokat.
-Kérlek istenem, csak most segíts, hogy el ne csesszem.- nyeltem nagyot, s az ajtóba vártam, mint egy kiskutya.

J-Hope:
Gyalog mentem, mivel maszkot elfelejtettem húzni, ezért pár ARMY letámadott. Késéssel, de megérkeztem a Hotel elé. Nagyot nyelve mentem be. Féltem, mert hátra valami hülyeséget mondok, s ezzel megbánthatom őt. Beérve az épületbe, felmentem a papíron lévő szoba ajtaja elé. Kezemet az ajtó elé helyeztem, hogy kopogok.
Add istenem, hogy ne basszak el semmit. Elmondanék egy imát is, de jelenleg nincs időm rá. Szóval, kérlek!
Bekopogtam, s vártam, hogy kinyissa az ajtót. Még csak épp, hogy bekopogtam, máris nyílt az ajtó.

V:
Nagy mosollyal az arcomon nyitottam ajtót. Itt van te jó isten, ez a szerelés eszméletlen rajta. Ha most fagyi lennék, tutira elolvadnék.
Nagyokat pislogtam rá majd végre megszólaltam.
-Szia, J-Hope.-támadtam le egy csókkal azonnal.
-Örülök, hogy itt vagy.-néztem rá, lehet nem volt a legmegfelelőbb az öltözetem, mivel teljesen szűkült rajtam minden.
-Ne haragudj, hogy nem veled keltem, de akkor nem készült volna el semmi.- léptem hátra a tarkóm vakargatva vörösen. Vajon miért nem szól semmit? Elrontottam volna máris? Aish, az nem lehet, semmi olyat nem tettem, vagy mégis? Kérlel uram cselekedj valamit, basszon belém a villám vagy legyen valami. Nem jó ez a nagy csend.

J-Hope:
-Szia.- üdvözöltem én is egy csókkal.
Tarkójánál fogva vontam ajkaimra. Ízlelgeti kezdtem, vörös ajkait. Csodálatosak voltak.
-Semmi gond.- legyintettem kezemmel.
Sokáig megszólalni sem tudtam, a gyönyörtől, ami a szemem elé tárult. Csodálkozva néztem V-t. Alig volt rajta valami ruha, de azok is feszültek, mint állat. Nagyokat nyelve néztem végig, tetőtől-talpig. Tökéletesnek találtam.
-Öh, gyönyörű vagy!- jelentettem ki, miközben közelebb léptem hozzá egyet.
Basszus elveszi az eszem! Miért kell, ilyen szexisen felöltöznie?
Hozzálépve átöleltem, s egyre lejjebb és lejjebb csúsztattam kezem. Egészen fenekéig. Ott megpihentettem őket. Jól megmarkoltam, miközben suttogni kezdem fülébe.
-Annyira szexi vagy. Formás a segged!- nevettem.
-De tudod mi a legjobb benned?- döntöttem oldalra fejemet.

V:
Amikor megszólalt elmosolyodtam.
-Oh, ugyan annyira gyönyörű nem vagyok, de köszönöm.- csuktam be mögötte az ajtót. Ahogy közelebb lépett úgy nyeltem egyre nagyobbakat. Keze hamar levándorolt a fenekemre, nem volt ellenemre, s nem is akartam ,hogy elvegye onnan kezeit, ahogy megmarkolta egy halkabb sóhaj szállt ki ajkaimon.
-Te is az vagy, kész szexi dög.- kuncogtam el magam.
-Mi? Sajnos nem tudom, mi a legjobb bennem.- tettem ujjam számhoz gondolkodva. Tényleg nem tudtam, hogy mi lehet bennem a legjobb neki. Nekem benne a legjobb, hogy itt van létezik és a szerelme csak az enyém.

J-Hope:
-Akkor elárulom, ne gondolkozz.- elengedtem, majd egyenesen szemeibe néztem.
Igazából mindent szeretek benne. Nincs olyan, amit ne szeretnék.
-A személyiségedet. Azért, mert annyira 'bolond'. Mármint nem azt mondom, hogy bolond vagy. Félre ne érts.- rázom a kezem.
Csendben néztünk egymásra, hogy valamelyikünk szólaljon meg. Én nem tettem meg, vártam a válaszát, vagy valami reakciót.

V:
Megvakargatva a tarkóm elmosolyodtam.
-Nem értem félre, ne aggódj ezen. Tudom, hogy bolond vagyok és van, hogy csak úgy "bolond" vagyok. Na, tessék. Olyan szinten zavarba hoztál, hogy fogalmazni is elfelejtettem.- fordultam neki háttal.
-Kérsz pezsgőt vagy előbb ajándék bontás legyen?- néztem vissza rá hátra.Istenem köszönöm, hogy nekem adtad Hoseok-ot vele lehetek csak teljesen boldog. Nagy agyalásom közepette kinyitottam a pezsgőt, ami egy nagyot pukkant, s a kupak valamerre el repült.
-Hová lett a kupak?- kezdtem el keresni, s ahogy lehajoltam egyből fel is álltam, ha jobban lehajoltam volna elrepedt volna a szövet ami testemet borította be.  -Mindegy, majd megkeresem később.- rántottam vállat.

J-Hope:
-Én téged szeretnélek.- mutattam az előttem állóra, nevetve.
Sohasem gondoltam, hogy egyszer ketten fogjuk megünnepelni az első évfordulónkat. Főleg abba nem, hogy egy évvel ezelőtt, mikor elmondtam neki, hogy többet érzek iránta, mint barátságot, igent mond. Abban a pillanatban kitudtam volna ugrani a bőrömből, legszívesebben világgá kürtöltem volna, de nem tehettem. Így magamban örültem. Köszönöm istenem, hogy Taehyung-gal lehetek együtt. Minden nap vele egy ajándék.
-Nekem nem kell semmi rajtad kívül.- mondtam, kezéből elvettem az italt, s az asztalszerűségre helyeztem.

V:
-Akkor semmi mást nem kapsz, csak engem.- Támaszkodtam az ágytámlának.
-Tudod eszembe jutott az első randink színhelye, arra gondoltam először, hogy ott megünnepelni, de szerintem most itt is jó lesz.- nyeltem fokozatosan egyre nagyobbakat  hangosabban.
-Oh, jut eszembe!- szaladtam a táskámhoz, s kivettem belőle az ajándékot.
-Parancsolj, boldog évfordulót szerelmem. Remélem tetszeni fog, hiszen ha jól tudom, ezt szeretted volna kb. egy teljes hónappal ezelőtt.- mosolyogtam, s szinte fülig ért a szám.
-A második ajándékodhoz pedig, ezt adom.-kuncogtam a rózsaszín bilincset övére akasztva
-Rendőr lett az én Hopiem-ból.- haraptam alsó ajkamba.

J-Hope:
-Nekem bárhol megfelel, ha veled lehetek.- próbáltam aranyosan mosolyogni.
Ahogy elfutott, hamar vissza is jött. Kezében egy dobozzal. Érte nyúltam, és elvettem.
-Köszönöm!- hajoltam meg.
Most vagyok bajban! Nem vettem semmit. Ah, most tuti, hogy megfog baszni. Gondolkozz Hoseok!
Rövid gondolkozás után kitaláltam valamit. Hülyeség, de jelenleg nincs jobb ötletem.
-Hát...- kezemmel jeleztem neki, hogy jöjjön közelebb hozzám.
Mikor ez megtörtént, füléhez hajoltam, s lágyan belesuttogtam.
-Én vagyok az ajándék. Ma azt tehetsz velem, amit csak akarsz.- simítottam vékony, ám érzékeny nyakára.
Istenem add, hogy jó legyen ez ajándéknak.

V:
-Hmm, valóban? Lenyúltad az ötletem.- kuncogtam.
-Te vagy a legjobb ajándék, Hopie-m.- suttogtam mellkasába. Utálom, hogy alacsony vagyok, ő pedig egy fejjel magasabb nálam, vagy már kettővel. Teljesen kisebbségi problémám lesz. -Hoseok én vagyok neked a másik ajándék, csak ránts egyet ezen a szerelésem és elszakad nem gond.- álltam lábujj hegyre, s lehúzva magamhoz szenvedélyes csókba hívtam.

J-Hope:
-Van ez így.- löktem a falnak, kezemet a fehér festékkel bevont téglának.
-Az úgy nem lenne szórakoztató. Lassan szeretném kiélvezni, minden egyes veled töltött pillanatot.- kezemmel simítottam már ágaskodó nemességére. Ahogy megéreztem, elcsodálkoztam, hogy milyen kemény.
Amióta itt vagyok, ami csak pár per, ennyire felizgult volna? Az lehetetlen.. nincs tíz perce, hogy jöttem, de V-nél kitudja. Nála bármi lehetséges, még a lehetetlen is.

V:
Neki dőlve a falnak, sóhajtottam fel.
-Igazad van. Ma egy egész napunk van egymásra. Azt teszünk, amit csak akarunk.- vigyorogtam csukott szemekkel. Nem tehetek arról, ami most van, teljesen felizgatott a látványa és az, ahogyan fülembe suttogott..
-Hopie...remélem, minden számodra is tökéletes lesz.-hadartam el gyorsan, s egy nagyobbat szusszantam. Túl gyorsan beszélek, ez nem jó, nem értette szerintem.

J-Hope:
-Nekem mindig az.- csuklójaiért nyúltam, majd összekulcsoltam ujjainkat.
Rápillantottam kezünkre, majd fel rá. Egy kisebb mosolyt csináltam arcomra, miközben hajoltam hozzá, orrunkat összeérintve. Így már jobban néztem szemeibe.
-Nem kellett volna ennyit fáradnod. Elég lett volna egy séta, esetleg feküdhettünk volna otthon.-

V:
-Nem akartam, hogy bárki is megzavarjon minket.- mondtam mosolyogva, s orrára nyomva egy puszit. Össze kulcsoltam szorosabban. -Meg ez a nap különleges.- mondtam mosolyogva.

J-Hope:
-Tudom mire gondolsz, de én tényleg örültem volna egy romantikus sétának valahol. Mindegy, hogy hol.- viszonoztam a puszit.
Érezem, hogy egyre szorosabban fogja ujjaimat. Ez is csak azt mutatja, hogy viszont szeret. Orrpuszi után, ajkaihoz vándoroltam. Elkezdtem puha párnáit csókolni. Ízlelgettem addig, míg el nem vált tőlem.

V:
-Ha így folytatjuk, nem fogok levegőt kapni.-kuncogtam -Elmehetünk sétálni, ha gondolod. Nem gond szeretek sétálni veled.-

J-Hope:
-Biztos nem gond? Csak, mert ha nem akarsz, akkor nem kell elmennünk sétálni. Hancurozhatunk is, de szerintem pihennünk kéne egy kicsit. Szeretném, ha te és a ested is pihenne.- magyaráztam, miközben elengedtem kezeinket.
Szeretném azt, amit ő is, de nem szeretném, ha megerőltetném a testét. Inkább kibírok akármennyi szex nélküli napot, csak neki ne essen baja.

V:
-Elmehetünk sétálni, szeretnék elmenni az nagyon romantikus lesz.- mondtam mosolyogva. -Most megint azt hiszed, hogy bajom lesz?- emeltem fel állát, s úgy bújtam vissza hozzá.
-Semmi miatt nem kell aggódnod, velem minden rendben van.- vigyorogtam fel rá.

J-Hope:
-Tudom, de engedd, hogy féltselek. Hiszen az is hozzátartozik a szerelemhez, hogy féltselek.- döntöttem oldalra fejemet.
-De akkor gyere, hagyj itt mindent és, majd itt alszunk max.- rántottam vállat, majd elkezdtem kifelé húzni a szobából.
Megálltunk az ajtó előtt várva, hogy bezárja az ajtót. Mikor ez megtörtént, már ott sem voltunk. Mentünk sétálni. A közeli park fel vettük az irány. Persze kézen fogva, maszk nélkül. Nem törődtünk azzal, hogy a rajongók megláthatnak. Dicsekedni akartunk azzal, hogy szeretjük egymást és, hogy együtt vagyunk.

V:
Ahogy bezártam az ajtót, a parkba sétáltunk kézen fogva.S ok rajongó megállt előttünk, s bámultak is sokan, de engem nem érdekelt, s ahogy elnéztem, Hoseok-omat sem.
-Hopie téged sem zavar, ugye ha meglátnak minket?- álltam meg full vörös arcal, fixirozva egy kavicsot, igaz nem volt valami érdekes, de nem mertem felnézni rá. Tudtam, ha rá nézek teljesen el fogok olvadni tőle, s akkor meg fogom csókolni abban a pillanatban.

J-Hope:
-Nem! Sőt büszke vagyok arra, hogy aki mellettem van azt te vagy!- jelentettem ki.
A rajongók sikítoztak örömükben, képeket csinálva rólunk. Mások húzták a szájukat, de szartam rájuk. Engem csak az érdekelt, hogy V-vel együtt legyek. Nem érdekeltek mások, csak ő. Ha megláttak, akkor megláttak. Én büszkén fogom felvállalni őt, ha kell. Nem fogom letagadni, még akkor sem, ha el kell hagynom a BTS-t.
-Gyere, veszünk fagyit- szorítottam meg erősebben a kezét.

V:
-Én is és, akár a médiának is elmondom, hogy a tiéd vagyok.- néztem rá. -Ohh, fagyiii jó menjünk vegyünk.- ugrándoztam, mint egy kisgyerek. -Ohh, mennyi féle fajta van, látszik régen voltam ilyen helyen.- mondtam, s az ízeket néztem. -Megvan tudom milyet kérek, csoki és citrom. Haaa, nagyon finom lesz.- mosolyogtam. -Te milyet eszel?- billentettem oldalra fejem

J-Hope: 
-Én is, így vagyok vele.- mosolyogtam, majd elindultunk a fagylaltos üzletbe. 
Nem kellett sok idő, hogy odaérjünk. Persze az ARMY-k követtek, de nem zavartak, mert nem figyeltünk rájuk. Miután kiválasztotta életem szerelme az adagját én is mondtam. 
-Hmm, akkor nekem lesz egy zöld alma és egy kider. Mindegyik édes tölcsérbe- mutattam az édes krémere.
Mondtam, és már a nénike szedte is nekünk ki. Kis idő múltán odaadta mindkettőt, majd fizette. 
-Kérsz belőle?- nyújtottam kifelé menet szájához.

V:
-Igen, meg szeretném kóstolni, te is kérsz az enyémből?- nyaltam bele a hideg édességembe, s felé tartva a fagyim oda hajoltam, s bele nyaltam az övébe. -Hmm ez nagyon finom, legközelebb, majd ilyet kérek magamnak is.- kuncogtam. Boldog voltam, hogy Hopie az enyém. Sok ARMY volt körülöttünk, s egyre csak sikongattak.
-Hopie, adjunk nekik ráadást, hogy eltűnjenek?- haraptam be ajkam.

J-Hope: 
-Aha.- hajoltam az édességért. 
Ízlelőbimbóimat a fagylaltra engedtem, majd lassan végighúztam rajta. Elválva megnyaltam aljaimat, s ránézem. Sok rajongó az elájulás határát járta már be.
-Aha, adjunk.- vigyorogtam, majd egy hirtelen mozdulattal megragadtam pólóját, ajkaimra rántva őt. 
Falni kezdtem, kívánatos ajkait. Párszor bele is nyögött. A sok ARMY sikoltott, már annyira, hogy a fejem is megfájdult tőle. 

V:
Viszonoztam a csókját, szorosan bújtam hozzá. -Hmm, ezt nevezem ráadásnak, de most menjünk kezd fájni a fülem.- kuncogtam, s elköszöntem a rajongóktól, haladtam vele tovább. A finom édes fagyi hamar elfogyott, s a nap további részébe együtt voltunk. Igaz, nem volt semmi szex, nem is volt baj. Ez a nap számomra maga volt a tökély, reménykedtem benne hogy szerelmemnek is az volt. A hotelszobába érve csak össze bújva feküdtem mellette, s néha egy ű-egy puszit adva egymásnak, karján fekve elaludtam.

J-Hope:
A rajongók a csók után nem követtek. Vagyis nem voltak képesek követni, túlságosan is 'rosszul' voltak a csók láttán. A nap további részében jól szórakoztunk. Élveztük egymás társaságát. Jobban, mint általában szoktuk. Nem is csodálom, hiszen különleges nap volt a mai. Visszaérve a hotelbe összebújtunk, helyet foglalt hatalmas karjaim között. Öleltem őt, egész éjjel, el nem engedve egy pillanatra sem. Mintha csak egy törékeny és értékes, porcelán lett volna.

~ 3 héttel később ~

V:
Három hét telt el az évfordulónk megünneplése óta. Viszont valami nem stimmelt velem. Folyton rosszul voltam.
-Hoseok, ma nem tudok bemenni próbára megmondanád RapMoon-nak, hogy nem vagyok jól.- motyogtam az ágyba fekve, s magamra húzva a takarót.
-Haa, nem vagyok jól, hányingerem van.- nyeltem vissza, nehogy valami kijöjjön belőlem.

J-Hope: 
Az ágyban fekve egyszer csak, Taehyung szólalt meg. A fejem azonnal felé kaptam, mikor azt mondta, hogy nincs jó. Aggódni kezdtem. 
-Mi bajod?- tátottam el számat.
-Van lázad?- tettem egyik kezemet az ő homlokára, másikat az enyémre.
Próbáltam rájönni, hogy van e neki, de nincs. Nem tudtam mit tegyek. Annyira megrémültem, hogy majdnem én ájultam el. 
-Kivezesselek a wc-re hányni?- simítottam arcára.

V:
-Nem kell ki tudok menni.- mondtam, majd felpattantam, s kiszaladtam a mosdóba, kiadtam magamból mindent.
-Haaa, ez nem valami kellemes.- mostam meg a számat, s vissza kimentem a szobába.
-Nem vagyok túlzottan formába ma. Lehet csak gyomor rontás. Holnapra semmi bajom sem lesz.-mosolyogtam rá vissza huppanva mellé az ágyba.

J-Hope:
-Szerelmem! Jobb lenne, ha elmennél orvoshoz. Mostanában túl sokszor vagy rosszul. Nem szeretném, ha rosszabbodna. Így, ha kell el is kísérlek, csak menj el.- mondtam, miközben kikeltem az ágyból, nekikezdve öltözködni. 
Már négy-öt napja ez van, állandóan rosszul van. Hányinger, szédülés, és hasfájás gyötri. De nem akar elmenni, pedig direkt elmondom minden nap neki, hogy menjen, de ő szarik rá. Most nem érdekel, hogy mi a kifogása el fog menni. 

V:
-De el fog múlni, Hopie ne aggódj, jó?- néztem rá, de mintha meg se hallotta volna. Nem tehettem mást felöltöztem, s mellé léptem.
-Nem lehetne, hogy nem megyünk sehova?- nyeltem egyet, féltem az orvosoktól nagyon. 

J-Hope:
-Nem. Menni fogunk. Most nem fogod megúszni. Aggódom érted, de mintha, ezt te fel sem fognád.- felöltöztem, s átkaroltam. 
Elindultunk ki, de előtte még szóltam RapMon hyung-nak, hogy ma nem veszünk részt a próbán, mert elviszem, ezt a majmot orvoshoz. Egyedül nem képes elmenni. Átkarolva karját vezettem az utcán, egészen a kórházig. Hamar odaértünk, szerencsére nincs túl messze tőlünk. Beszállva a liftbe, felmentünk a harmadik emeletre.

V:
-De felfogom, csak félek az orvosoktól, meg a kórháztól.- motyogtam mellette haladva a nagy fehér épület felé. Felérve a harmadikra. a lift előtt megtorpantam. A folyosón feszengtem, mint akit a kivégzésre visznek, az a kórház illat teljesen felkavarta a gyomrom. -J-Hope.., nem vagyok jól.-dőltem vállának karjába kapaszkodva.

J-Hope:
-Tudom, azért kell, hogy kivizsgáltassunk téged. Ez nem mehet így tovább.- tartottam erősebben, majd miután eltelt pár perc, de nem mozdult felkaptam kezembe, mint valami hercegnőt. A rendelő ajtaja felé vettem az irányt. Odaérve levettem, s bekopogtam. Megkapva a jelet benyitottam. 

V:
Amint a doki megszólalt, Hoseok szinte be lökött az ajtón, s az orvosi ágyra fekve szorítottam a pulcsimat. Nagyon féltem, hogy esetleg valami komoly bajom lett. Becsuktam a szemeim, s nem mertem a monitorra nézni, s ha tehettem volna a füleim is befogtam volna.
Hosszú percekig csak csend volt, végül felnyitottam pilláim, s a sápadt dokira néztem.
-V-Van valami probléma?- lábadt könnybe a szemem.

J-Hope: 
Miután befejezte a vizsgálatot nem talált semmit, így egy röntgent javasolt. Egyből megkaptam szerelmemet az fekvőágyról, mikor kinyitotta szemeit. 
-Nem tudjuk. Most megröntgeneznek.- vittem az orvossal együtt a terem felé, ahol ezt a műveletet eltudják végezni. Belépve a szobába, elkezdtem levetkőztetni, mert magától nem akart. Miután sikeresen leerőszakoltam róla a ruhát, a fémasztalra helyeztem testét. Az orvos a hasához emelt valamiféle szerkezetet, majd kimentünk a szobából, s elkezdte nézni a képet.

V:
Amikor levette rólam a ruhát, s a fém asztalra feküdtem éreztem, hogy rosszul vagyok, s ha nem lesz hamarosan vége, ki jön belőlem egy nagyon nem kellemes dolog. Amikor vissza bejött a doki, s azt mondta felöltözhetek, azonnal magamra kaptam a ruháim, s a mosdóba siettem, ahol egy újabb adag kikívánkozott belőlem. -Csak legyen vége mihamarabb.- mondtam, nézve magam a tükörbe, s megmosva az arcom vissza mentem kedvesemhez. 

J-Hope:
Amint végzet a doktor a képek elkészítésével kimentünk, hogy szóljunk neki felöltözhet. Szólni sem tudtam neki semmit, olyan gyorsan felöltözött, s rohant ki a mosdóba. Tudtam hova megy, így nem mentem utána. Helyette a dokival beszéltem, hogy mi baja. De mikor elmondta, hogy mit látott azt hittem, hogy ott esek össze. Elmondta, hogy egy magzatot vét fedezni, Kim Taehyung hasába. Először azt hittem, hogy viccel. de mikor mutatott felvételeket nem hittem a szememnek. Igaza volt. Egy magzatféleség volt a hasába. Nemsokkal később szerelmem is megjelent. 
-Figyelj, hogy is mondjam...- vakartam tarkómat.